Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
98 ségül, hogy e régi eljárás ismertetésével és eredményeinek közlésével a tisztelt tagtárs urak türelmét igénybe veszem. A szivárványkicsúszás legrégebbi kezelése csupán nyomókötés alkalmazásából állott, így várták be az előesett irisszövetnek lapos forradássá való átalakulását. Későbben már műtéttel iparkodtak a bajon segíteni. A prolapsust tüzes vassal égették vagy lecsapták a csípővel megfogott és gyöngéden előhúzott irist szorosan a cornea sebszéleinél. Az iriskicsúszás lecsapásának eme módja még ma is eléggé általános. Mindeme beavatkozással azonban legfeljebb a szarucsap támadását kerüljük el, de nem érhetünk el ideális gyógyulást. Igen ritkán, teljesen friss esetekben szabadíthatok csak ki ily módon a keletkező koloboma szárai a sebszélek közül. Legtöbbször benőnek a szaruhártya sebébe, a minek végzetes következményeit mindenki ismeri. A szemet ilyenkor állandóan veszélyezteti a másodlagos glaukoma. Tudjuk, hogy mily végzetessé válhatnak az ilyen szemen a szarunak legártatlanabb kifoszlásai, mert a fertőző anyag a benőtt iris mentén beterjed a szem belsejébe és súlyos iridochorioiditist, vagy panophthalmitist okozhat. Ezért föltétlenül helyesebb az olyan eljárás, mely reményt nyújt arra, hogy irisbecsípődés nem marad utána. A budapesti állami szemkórházban 1907-től 1911-ig 65 esetben végeztünk irislemetszést Leber szerint. Eljárásunk a következő volt: Cocainozás után behelyeztük a szemhéjterpesztőt. A prolapsuson esetleg található izzadmányréteget csípővel eltávolítjuk, azután a kicsúszott szivárványhártyát iriscsípővel gyöngén megfogva és meghúzva, finom spatulával körüljárjuk a prolapsust. Ezzel kiszabadítjuk az iris szövetét a cornea külső sebszéléből és a sebcsatornából. A belső sebszélekből való felszabadításra olyan konikus kutatót használunk, a melynek alsó vége 2—3 mm.-nyi darabon közel derékszögben be van hajlítva. Ezzel óvatosan behatolunk a csarnokba, az iris és szaruseb között előrehaladva körüljárjuk a belső sebszéleket is és ezzel teljesen kiszabadul az iris a sebből. Ezek után a prolapsust erősebben előrehúzva, ollóval szorosan a corneánál lecsapjuk. Egészen friss esetekben a kiszabadítás igen egyszerű és könnyen megy; a régebbi esetekben, a hol az irisnek a szaruhoz való tapadása erősebb, a kiszabadítás nehezebb, de ezért legtöbbször szintén sikerül. Nem régen egy háromhetes prolapsust volt alkalmunk ily módon teljesen kiszabadítani. Sérüléses becsípődés esetén azonnal elvégezzük a prolapsus lecsapását, a mint a beteg a kórházba kerül. Fekély folytán támadó kicsúszás esetén rendesen megvárjuk, a míg a szem izgatottsága és a gyuladásos tünetek nem enyhülnek, különösen a míg a váladék meg nem fogy és csak aztán avatkozunk be. A prolapsus lecsapása után következik a szaru- vagy ínhártya folytonosság-megszakításának ellátása. A hol a seb egyenes és rövid, ott a sebszélek a lecsapás után önként összefekszenek, más műtéti beavatkozás tehát felesleges. Az ilyen sebzések 8—l(h nap alatt vonalas forradás hátrahagyásával teljesen gyógyulnak. A zúzott, szögbetört, vagy zeg-zugos sebszélek azonban el szoktak tolódni, sőt közéjük toluló lencsetörmelékek is megakadályozhatják a
