Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
99 sima gyógyulást. Ilyen esetekben mindig varrattal egyesitjük a sebszéleket. A seb varrásával elérjük először a szaru sebszéleinek egymáshoz való pontos illeszkedését és ezzel a lehető legvékonyabb vonalas forradást. Hogy ilyenkor a sebastigmatismus kisebb lesz, mint egy szélesebb és szabálytalan alakú, tágulékony forradás után, említeni sem kell. Másodszor elzárjuk a cornealis varrattal a későbbi fertőzés lehetőségének útját és végül megakadályozzuk, hogy a kolobomának szárai újból becsípődjenek a sebbe. A szaruhártya varrását a legfinomabb tűvel és selyemmel végezzük, még pedig kettősen fegyverzett fonállal. A tüt a sebszélek felől szúrjuk be, vigyázva, hogy félvastagságában öltsük csak át a corneát. Azért nem szabad az egész vastagságon átszúrni a szaruhártyát, mert ezáltal maguk a szúrt csatornák lehetnek egy későbbi fertőzés kapui. A varratokat a szem minden nagyobb reactio nélkül tűri és a betegnek sem szoktak kellemetlen érzést vagy fájdalmat okozni. A műtét után 8—10 nappal a szem cocainozása után távolítjuk el a fonalat. Idő előtt kigenyedni és kilökődni egyszer sem láttuk a varratot. A fonal mentén támadó friss infiltratumok a fonal eltávolítása után nyom nélkül gyógyulnak. Ha a sebzés a limbuson túl a sclerára is terjed, ez utóbbit is bevarrjuk. Az ínhártya varrása nem új dolog, már 1883-ban alkalmazta Boretti. A sclera varrásával épp úgy, mint a cornealis varrattal, nemcsak megakadályozzuk a fertőző anyagnak utólagos bejutását, a szemteke tartalmának előtüremkedését és a sebbe való begyógyulását, hanem maga a forradás is erősebb, ellentállóbb lesz és nem lesz annyira hajlamos utólagos tágulásra. Különösen jó szolgálatot tesznek a scleralis varratok az ínhártyának a limbussal párhuzamos irányú sebzésekor, mert ilyenkor a rostok rugalmassága folytán erősen tátongó seb támad. A sclera-varratot úgy csináljuk, mint a cornealist. Előbb visszahelyezzük a kitüremkedett sugártestet vagy érhártyát, spatulával visszatartjuk, a vissza nem helyezhető üvegtestet lecsapjuk és azután a sebszélek felől átszúrjuk a sclera felszínes rostjait, az episcleralis szövetet és a kötőhártyát. Miután ily módon elhelyeztük az összes varratokat, csomózunk, a fonalakat lehetőleg rövidre levágjuk, hogy a végük ne súrolják a cornea felszínét. Ilyen ínhártyai varrattal sikerült egy már enucleatióra szánt szemet megmenteni. Az illető fiatal nő egy-két nappal előbb jobb szemén késsel sérült. A limbustól a sclerára le- és kifelé húzódó 8 mm. hosszú sebzés volt, a melyen a corpus ciliare megfelelő része domborodott ki. A sebet a fent leirt módon vontuk be. A beteget 2 héttel utóbb gyógyultan bocsátottuk el. A forradás finom, becsípődéstől ment volt, a szem halvány és teljesen fájdalmatlan. A hol átfúródott fekély, vagy más okból származó szövethiány a prolapsus oka, ott az iriskicsúszás lecsapása után a hiány pótlásáról kell gondoskodni. Erre legmegfelelőbb volna maga a cornealis szövet, de sajnos, a szaruátültetés nem igen vált be. Végeredményben azonban éppen olyan kielégítő a keratoplastika conjunctivalis is, a mellett igen könnyen és egyszerűen végezhető.
