Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
135 Az igazgató választmány a tavalyi közgyűlés határozatához képest az első „Schulek H/mos-előadást“ jövő évi tudományos ülésünkre tűzte ki és az előadás megtartására Grósz Emil tagtársunkat kérte fel, ki eme megbízást készséggel elfogadta. Ugyancsak tavalyi határozatunk szerint a vakságügyi bizottság jelentéséhez a múlt évi közgyűlésen előterjesztett kérdőívét kinyomattuk, s minden egyes tagnak megküldöttük, hogy a mai ülésen megvitatható legyen. Mai közgyűlésünkön két kilépő választmányi tag és a titkár helyének betöltése kerül napirendre. A kilépő választmányi tagok: Csapodi István és Imre József. Egyesületünknek 1908. évi bevételeiről és kiadásairól a következőkben vagyok bátor elszámolni: Bevétel Korona f. Kiadás Korona f. Pénztári maradék az 1907. évről _ ... _ 283 56 Nyomtatványokra és a Szemészetre ............... 217 23 78 tagsági dij ................ 390 — Postára ... ... .. 58 75 \ Saemisch szobrára... ... 100 — \ Jutalom a szemklinika szolgáinak ............... 30 _ \ Összesen... ... 405 98 \ Pénztári egyenleg ... ... 267 58 Összesen ... ... 673 56 Összesen... ... 673 56 A múlt évi bevétellel: 673 korona 56 fillérrel szemben tehát 405 korona 98 fillér kiadás áll s így további elszámolásra 267 korona 58 fillér maradt. Az elszámolást az igazgató választmány mai ülése helyesnek találta s így kérem a t. közgyűlést, hogy azt elfogadni s számomra a felmentvényt megadni kegyeskedjék. Ezzel befejeztem jelentésemet s minthogy 4 évi mandátumom a mai nappal lejár, fogadja a t. egyesület minden egyes tagja hálás köszönetemet azért a szíves jóindulatáért, melyben hivatalom egész idejében engem támogatni kegyes volt. 3. Szily Adolf előterjeszti a vakságügyi bizottság jelentését. A vakság elhárítására irányított törekvések fundamentumát a megvakulás legfőbb okainak ismerete képezi. Ezt az ismeretet csupán ad hoc gyűjtött adatok alapján szerkesztett kimerítő statistikákból nyerhetjük. Az eddig rendelkezésünkre álló statistikák azonban, daczára a reájuk fordított elismerésre méltó szorgalomnak, nem ismerhetők el mérvadóknak, mert hézagosak és nem megegyezők. Ezen hibákat könnyen magyarázhatjuk, ha megfontoljuk, hogy a vaksági statistikákat, 1869, azaz az első ebbeli kísérlet ideje óta, mai napig, majdnem kivétel nélkül nem kielégítő anyag alapján szerkesztették.
