Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-05-08 / 1. szám
Ezen oldathoz, mely felbontatlanul tetszés szerinti ideig eltartható, használat előtt a szokásos 1 : 1000 töménységű friss mellékvesekivonatból (adrenalin, fonogen stb.) 15 cseppet adunk. Ezen keverék, ha barna üvegben vagy sötét helyen tartjuk, egész napon át használható marad, 24 órán túl nem tanácsos használni, mert egyrészt csiramentessége akkor már nem biztos, másrészt hatásából is jelentékenyen veszít, a mit az oldat vörösbarna színe is mutat. Ha friss mellékvesekivonat oldatban nem áll mindig rendelkezésünkre, úgy jó szolgálatot tehetnek az adrenalin- vagy suprarenin-tabletták, melyekből egy 1 milligrammos tabletta annyi hatóanyagot tartalmaz, mint 1 cm3, vagyis 15 csepp az l%o-es oldatból, tehát belőlük 1 darab adandó 10 cm8 novocainoldathoz. A höchsti gyárak ezen tablettákat újabban nem állati, hanem vegyileg előállított synthetikus suprareninból készítik s mint előnyt főképpen tartósságukat hangsúlyozzák ; Braun ezen készítmény véredényösszehúzó hatását jelentékenyen gyengébbnek találta, mint a mellékveséből készültekét, a novocaint támogató hatása azonban tapasztalásom szerint alig mondható gyengébbnek, bátran használható tehát ott, hol a legnagyobb fokú vértelenítés nem fontos; midőn azonban erre súlyt helyezünk, így különösen könytömlőkiirtásnál, a hol a nagyobb fokú vérzés igen zavaró, ott a természetes mellékvesekészítményeknek előnyt kell adnunk. A höchsti gyár a novocaint suprareninnal és konyhasóval megfelelő arányban vegyítve szilárd alakban tablettákban is forgalomba hozza; az előirt mennyiségű vízben oldva, ez a készítmény is jól használható, kivéve azon fent jelzett eseteket, mikor nagy kiterjedésű műtétről van szó s a novocainoldatból többet akarunk adni az adrenalinadag növelése nélkül (a fenti összetétel esetén 5 cm3-nél többet). A befecskendésre szolgáló oldat alkalmazásának módjára az egyes műtéteknél e helyen nem kívánok kitérni, csak két alkalmazási mód fontosságára óhajtok utalni. Az egyik a retrobulbáris anaesthesia enucleatiónál, melyet azelőtt Siegrist módszere szerint gyakoroltunk (a conjunctiván át való beszúrás görbe tűvel, melyet a bulbus görbületének megfelelői eg a hátsó pólus mögé vezetünk), de a mely módszer helyett jelenleg az egyszerűbb Axenfeld-féle eljárást használjuk, mely hosszú, egyenes tűnek a külső szemzug mellett a bőrön át való beszúrásából s 2 cm3 novocainoldatnak a i etrobulbáris szövetbe való befecskendéséböl áll. Fontos, hogy a hatás kifejlődésére elég időt engedjünk, a mit annál is inkább megtehetünk, mert a hatás igen tartós s időelötti megszűnésétől nem kell tartanunk. Előbb mint 10 perczczel a befecskendés után nem tanácsos operálni. Ilyenkor, ha a helyet jól eltaláltuk, az anaesthesia igen jó szokott lenni. Egy másik, igen előnyös alkalmazása a novocainnak a subconjunctivális befecskendés trachomamütéteknél; az eljárás a nagyobb műtéteknél (tarsektomia, excisio combinata stb.) már régóta használatos ; egyszerűsége miatt azonban a tulajdonképpeni műtéteken kivid az egyszerű mechanikus kezelésnél, a csomókinyomásnál is igénybe vehető, nemcsak a fájdalmatlanság érdekében, hanem subconjunctivális szövet duzzasztásával a kinyomás tökéletesebben sikerül. Ilyen czélból a folyadékot a szemhéjnak lehető tökéletes kifordítása után a conjunctiva alá az áthajlási redőbe fecskendezzük. Általában az acut lobos folyamatoknál szükségessé váló műtéti beavatkozásukat kivéve, hol a hatás egyrészt bizonytalan, másrészt nem is mondható veszélytelennek, mert a genyedés továbbvitelére adhat okot, azt mondhatjuk, hogy ninsc oly kicsiny műtéti beavatkozás, melynél ezen egyszerű és biztos érzéstelenítő eljárást ne lehetne igénybe venni. 1
