Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
64 egyszer jelentek meg kórházunkban, mindkét oldalt a szemhéjak teljesen odanöttek a szemtekékhez és a corneák teljesen átlátszatlanok voltak. Egy férfi és egy leány állapotáról semmit sem tudhatunk meg. Nagy segítségünkre van a megismerésben, főleg pedig a szem pemphigusának a forradásos trachomától való elkülönítésében az, ha egyéb nyálkahártyákon (száj, garat, gége, orr) és a bőrön is találunk pemphigusos elváltozásokat vagy pedig arra vonatkozó anamnestikus adatokat. Ezeket azonban csak nagyon ritkán találjuk. A mi fentemlitett tíz betegünkön csak két esetben, azaz 20 százalékban találtunk a kötőhártyán kívül egyéb nyálkahártyán és a bőrön is pemphigust. Nyolcz betegen sem elváltozásokat nem találtunk, sem pedig azokra vonatkozó anamnestikus adatokat nem kaptunk. Mind a mellett nagyon érdekesek és tanulságosak ezen betegek kórelőzményei, mert láthatjuk belőlük, hogy a kötőhártya igen nagy mértékben zsugorodhatik és az áthajlás legnagyobbrészt el is tűnhetik a nélkül, hogy a betegnek erről tudomása volna és csak a trichiasis okozta kellemetlenségek, mint legelső subjectiv tünetek vezetik a beteget az orvoshoz. A mi a tarsust és a corneát illeti, azok az utóbb észlelt összes esetekben részt vettek a folyamatban és enyhébb-súlyosabb elváltozásokat találtunk rajtuk. Utóbb még arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a kötöhártya pemphigusát sokkal gyakrabban — 10 eset közül nyolczszor — láttuk nőkön, mint férfiakon. 4. A könytömlő és könyorrvezeték diagnostikus átfecskendezése. ifj- Liebermann Leó: A könytömlő illetve könyorrvezeték szűkületének vagy elzáródásának diagnosisa bizonyos esetekben némi nehézséget okozhat, a midőn t. i. a beteg subjectiv panaszán, a könyezésen kívül más tünet nem áll fenn, a mikor tehát sem könytömlő-genyedés, sem könypangás a tömlőben nincs s így a könytömlő tájára gyakorolt nyomáskor sem genyet vagy nyálkás váladékot, sem tiszta könyfolyadékot nem kapunk, akár azért, mert a levezetés, bár lassan, mégis megtörténik, akár mert a szűkület helye magasan van, úgy hogy fölötte köny nem gyűlhet meg. Nagyon szokásos eljárás ily esetekben a könytömlő szondázása diagnostikus czélból és pedig némelyek ezt a könycsövecske felhasítása nélkül, annak egyszerű tágítása után végzik, többnyire azonban az egyik könycsövecske felhasításával. Az eredmény gyakran negatív ; vagy azért, mert egyáltalán nincs szűkület vagy mert a szűkület csak miíló, hurutos jellegű, a nyálkahártya duzzadtsága által van feltételezve, esetleg az orr hurutjával jár együtt s annak kezelésével gyógyul. Ily esetekben a diagnostikus szondázást aránytalanul nagy beavatkozásnak kell tartanunk; ép könycsövecske mellett gyakran nem sikerül s mindenesetre fájdalmas a vongálás miatt; a felhasítás pedig, bár magában véve csekély műtéti beavatkozás, de mégis olyan, melyhez a beteg beleegyezését kell kérni s mely akárhányszor némi kozmetikus hátránynyal is jár. Úgy látszik ezen megfontolás alapján vált elterjedtté különösen Francziaországban a könytömlőnek diagnostikus czélból való átfecskendezése az ép könyvecskén keresztül.1 Ezen eljárás abból áll, hogy a felső vagy alsó könycsövecskét, úgy mint a felhasításhoz való előkészítéskor, konikus szondával kissé kitágítjuk s bevezetjük a Pravaz-fecskendő vagy nagyobb, ú. n. könytömlőfecskendö végére alkalmazott, külön e czélra készült vékony canulet, a bal 1 1. Lagrange-Valude: Encyclop. FraiiQ. d’Opht. VIII., 309. 1. Jelenleg már minden szemészeti műtéttan is felemlíti mint jól használható módszert.
