Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
55 mint a felső átmeneti redőben vízszintesen és függélyesen futó ránczok és kötegek láthatók, melyek a szemteke mozgását minden irányban kissé akadályozzák. Az alsó fornix hegesen kisimult. A szaruhártya in toto homályos, a limbus felől vastag edények húzódnak annak felületére, különösen a szaruhártya alsó fele van vastag edényhálózattal borítva, míg felső harmadát a reánőtt heges kötőhártya fedi. A szaruhártyahomály a legdiífusabb a középen. A szem minden irányban a fényt jól lokalizálja, sőt a kézmozgás irányát is meg tudja határozni. Annak eldöntésére, hogy van-e csarnok vagy sem, a belső oldalról Sachs-féle kúpalakú lámpával világítottuk át, mikor is a szaruhártya külső részén a mély csarnok egészen pontosan áttünt, sőt az iris pupilláris szélének contourjait is ki lehetett venni. A szem belnyomása normális volt. A bal szem szemhéján majdnem azonos elváltozások vannak, mint a jobbon, azon különbséggel, hogy a conjunctivális hegek még vastagabbak és nemcsak felül, hanem alul is borítják a szaruhártya egy harmadának középső részletét. A szaruhártya teljes egészében homályos, legdiífusabb a középen. A szarúhártya felületét vastag edényhálózat borítja. Fényérzés és localisatio jó, kézmozgás irányát meghatározza. A Sachs-féle lámpával konstatáltuk a mély csarnok jelenlétét és láttuk az iris pupilláris szélét. A tensio normális volt. Esetem — tehát — mindenképpen alkalmas volt a keratoplastikára. A szaruhártya bő edényződöttsége, a mély csarnok, a szabályos fényérzés és projectio mind kedvező momentumokat képeztek a siker szempontjából. Az átültetendő anyagot egy 32 éves gyári munkás jobb szeméből vettem, ki szódavizes üveg explosiója folytán vakult meg. A szem sclerális sérülés és iridochorioiditis következtében vesztette el látását, a cornea tiszta, csillogó, ép maradt, de kissé megvékonyodott, a szemteke kissé puha, a belső sorvadás következtében. Szeptember hó 28.-án végeztem a műtétet. Mindkét beteget egyszerre narkotizáltam. Első Ízben mindkét szem homályos corneájából metszettem ki Ilippel-féle trepan segélyével 5 mm. átmérővel biró lebenyeket. A trepanálás nagyon szépen sikerült, a cornea nem collabált, a mellső csarnok megmaradt, a lebenyek éppen a pupillával szemben feküdtek és nemcsak a fekete pupillát, hanem az iris szélét is jól lehetett látni. A cornea két okból nem collabált, először a mész vegyi behatása következtében megvastagodott, szinte cserződött, másodszor a szélén levő conjunctivális hegek feszesen tartották. A trepan koronájának átmérője 5 mm., magassága 1 mm. volt, melyet az átültetendő anyag vételekor 0'75 mm.-re állítottam, mert — mint említettem — az enucleálandó szem corneája kissé megvékonyodott. A csekély vérzést jeges compressekkel csillapítottam, meg akarom említeni, hogy a műtétnél sublimatot nem használtam, hanem steril konyhasó-oldatot alkalmaztam, majd a másik sérülthöz mentem és ugyanazon szélességű, de alacsonyabb trepan-koronával a szaruhártya közepéből lebenyeket metszettem ki, az első lebeny készítése jól sikerült, de a másodikat a szemteke collabalása miatt nehezen tudtam kimetszeni és a széli részeken ollóval kellett utána segíteni. A lebenyeket langyos konyhasó-oldatba mártott gaze között vittem át a másik beteghez és a szem enueleatióját átengedtem segédemnek. A lebeny a jobb szem szaruhártyájának nyílásába -— mint egy óraüveg — gyönyörűen beleillett, a bal szemen az odailleszkedés felül, belül kissé hiányos volt. A szemeket bekötöttem, három napig meg sem néztem, beteg fájdalomról nem is panaszkodott, negyedik nap, azaz október hó 2.-án a kötést levettem, a lebenyek átlátszók maradtak, szépen belefeküdtek a nyílásba, sőt a mellső csarnokot és az iris pupilláris szélét észre lehetett venni. Első kötésváltoztatás alkalmával kézmozgást lát,
