Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)

1910-07-03 / 2. szám

56

nyolczadik nap a szemek nyitva maradnak, a corneára nőtt kötőhártya duzzadt és piros, beteg 20 cm. távolságról tárgyakat ismer fel. A lebenyek körül kissé kiemelkedő gát képződik, de átlátszósága megmarad, 1 meter távolságról ismer fel különböző tárgyakat, ujjakat olvas, majd szeme előtt lobogtatott pamut színét határozottan felismeri. A műtét után 14 nappal a lebenyek a széli részeken kezdenek szürkülni; meleg borogatást és naponta egy csepp atropint kap. A szem halványul, a lebenyek beilleszkedése mindkét oldalon teljesen correct, de a sztirkülés mindjobban halad előre. Műtét után három héttel távozik a kórházból, tovább folytatja a meleg borogatásokat és óvatosan -— a szaruhártyahomályosodás feltisztítása czéljából — egy-két cseppet kap dionin 5%-os vizes oldatából. Pár napi dioninhasználat után a jobb szemen a lebeny széli része genyesen beszüremkedik, majd nagyfokú fájdalom, chemosis, exophthalmus jelentkezik és a szem panophthalmitisban tönkremegy. A nagyfokú genyes beszüremkedés miatt a szaruhártyában bemetszést kellett végezni. Mi volt oka ezen a műtét után négy héttel fellépett infectiónak, biztosan nem tudom ; talán a lebeny összefüggése meglazult a heges szaruhártyával és így támadt résen keresztül inficiálta magát otthon a beteg valami módon, talán táplálkozási zavar, talán a dionin becseppentése, azt biztosan eldönteni nem tudtam. A bal szem szaruhártyájába átültetett lebeny teljesen elszürkült, annak határai nyom nélkül eltűntek, a szaruhártya edényződése azt is beborította.

Egy hó előtt újra jelentkezett nálam a beteg, mikor bal szemét Westienféle biuoculáris lupéval megvizsgáltam és még azt sem tudtam eldönteni, hol végződik annak a határa. Fényérzését és localisatióját azonban megtartotta.

Kétoldali keratoplastikám esete tehát elég szomorúan végződött, a beteg nem veszített semmit, de sokat nyerhetett volna, ha a két lebeny közül valamelyik is átlátszó marad. Mi lehetett oka a megtapadt lebenyek későbbi elszürkiilésének, azt a szerzők idevonatkozó tapasztalatainak ismertetése után — az alábbiakban fogom előadni.

A transplantátt lebenyek elszürkiilésének okát sokan a csarnokvízben keresték, támaszkodva Leber vizsgálataira, ki azt tálalta, hogy az endothel elvesztése után a csarnokvíz behatol a cornea szövetébe és azt megduzzasztja. Ezért ajánlotta Mühlbauer a partialis keratoplastikát, azaz a cornea hátsó rétegeinek a Descemet-hártyával és endothel-lal való meghagyását. Sellerbeck tagadja a csarnokvíz befolyását, de Wagenmann állati kísérletekkel bebizonyította, hogy olyan lebenyek, melyekről az endothelt lekaparta benőttek, de elszürkültek és állandóan homályosak maradtak. Bizonyítja ezen állítás helyességét azon körülmény is, hogy pai’tialis keratoplastikánál, mikor az endothel sértetlen, a csarnokvíz behatását kizárjuk, a lebenyek átlátszók maradnak. Wagenmann kísérletei nem akarják azt bizonyítani, hogy minden esetben ez az oka az elsziirkülésnek, nem is tudják magyarázni a műtét után több nappal fellépő homályosodást, csak figyelmeztetni akarták a mfitevöket, hogy a lebenyekre, annak széleire és endotheljára nagyon vigyázni kell, hogy azok sehol meg ne sérüljenek. Salzer a keratoplastika totalis műtétjét, optikai szempontokból, élettani okok alapján lehetetlen dolognak tartja, mert kísérletei azt mutatták, hogy egy véredénydús kötőszövetből álló területbe helyezett szaruhártyalebeny nem tarthatja meg sokáig sajátosságát, különösen akkor nem, ha a lebeny más állatfajtából való. Nem löködik ki, nem megy tönkre, hanem átváltozik kötőszövetté és elveszti átlátszóságát. Másként állanak a viszonyok a keratoplastika partialisnál, mikor a lebenyt átlátszó szaruhártyába helyezzük és a lebeny nem azért marad átlátszó, mert a megmaradt Descemet-hártya a csarnokvíz behatását megakadályozza, hanem azért, mert a lebenyt körülvevő szaruhártya-