Szemészet, 1910 (47. évfolyam, 1-4. szám)
1910-07-03 / 2. szám
33 semmivel sincsen igazolva, hogy ez az alkalmazott szernek baktériumölő sajátságaitól származott. Oly rövid behatással, mint a milyenről a csarnok kimosásakor szó lehet, aligha fejthetnek ki e szereli kellő hatást. Ha volt eredmény, ez a csarnok megnyitásának és a fertőzött hályogmaradékok és izzadmány eltávolításának, tehát mechanikus behatásnak tulajdonítható inkább. A csarnoköblítés kérdésének jelentősége ma leginkább a hályogmaradékok eltávolításában van. Nem tagadható, hogy a hályogmaradék bajt okoz, kivált öreg egyéneken. Duzzadása önmagában véve is képes izgalmat kelteni, de fertőzésre is több alkalom nyílik, mert a kéregrészekben könnyen telepednek meg baktériumok. A sterilitásuk pedig csak relativ, ezt nem szabad elfelednünk! Ha nem is támad súlyosabb gyuladás, egy-két hátsó lenövés közönséges dolog ilyenkor, s gyakran látunk sok hályogmaradék után vaskos utóhályogot. Az ilyennek operálása pedig, kivált a lenőtté, nem oly egyszerű dolog. Nem egyezhetünk e tekintetben Elschniggel, ki a múlt évi nápolyi congressuson úgy nyilatkozott, hogy a tok széles megnyitása a maradékok tökéletes kiürülését teszi lehetővé, s ha mégis maradnának kéregrészletek, ezeknek fölszívódása szélesen megnyitott tok esetén akadálytalan. Igaz, hogy a tokhasítás módja e tekintetben fontos, magam is lehető széles megnyitásra törekszem, de maradékok egyes esetekben mégis vannak, izgalmat és utóhályogot éppen úgy okozhatnak, mint tökéletlen tokhasítás után. Sajnos, lehetetlen előre megállapítani, hogy melyik hályog fog tökéletesen leválni a tokról. Az ismert szabályok csak nagyjából állanak. Legkevésbé tartom helyesnek korhatárt állapítani meg. Minden korban látunk a tokhoz tapadó kéregrészeket. Még legbiztosabban jósolhatunk a hályog külsejéből. Minél tökéletesebb a lencsex’ostok szétesése, vagy más esetekben minél sárgálóbb a lencse, annál inkább várható sima lefejlése a tokról. De azért láthatunk duzzadó hályogot is teljesen kiürülni, sőt két esetben láttam kezdődő hályogot tokostól megszületni, viszont észlelhetünk sok kéregmaradékot teljesen érett, sőt túlérett és elfolyósodott kérgü hályog eltávolítása után is. Éppen úgy lehetséges sok maradék, a tiszta lencsekeménycdés és a korán operálható hályogalakoknak Graefe Alfréd által megjelölt eseteiben is. A míg egyrészt rendes körülmények között operálhatónak tartott hályog után is lehetnek visszamaradó részek, addig másrészt sokszor vagyunk abban a helyzetben, hogy határozottan éretlennek tartott hályogot is operálnunk kell, például mindkét szemen egyszerre fejlődő hályog és félszeműek hályogja esetén, valamint a nagyfokú közellátás operálásakor. Az előleges szivárványkimetszés és a Förster-féle érlelő eljárás pedig, mint ismeretes, nem mindig sikeres. A. módszerek, a melyekkel a visszamaradó kéregrészeket eltávolítani iparkodtak : a súrolás, a kanállal való kiemelés, a kiszívás és a csarnokmosás. A súrolás kellő gyakorlattal végezve szép eredményt ad, de nem mindig és nem biztosan. Már maga az a körülmény, hogy mai napság a sebet előbbre — a limbusba — helyezzük, megnehezíti a kéregrészek kiürítését. Mert ezeknek a seb alkotta párkányon kell átjutniok. Ez csak úgy lehetséges, ha oly fokú nyomást gyakorolunk, hogy az előboltosuló üvegtest a kéregrészeket mintegy a seb elé emeli. Ebből következik e művelet kényessége. Mert kevésbé tágulékony hátsó tok esetén megeshetik ennek berepedése és üvegtest jelentkezése. Ha a hályogműtétnek emez időszakában az üvegtest megjelenésének kisebb is a jelentősége, közömbösnek korántsem mondható, s még hozzá a kéregrészek további súrolással való eltávolítása lehetetlenné van téve. A kanállal való kiemelés még kényesebb feladat, s noha Scliulek lapátjával igen szépen és kíméletesen lehet elbánni, mégsem mondható ez az eljárás 3
