Szemészet, 1909 (46. évfolyam, 1-4. szám)

1909-03-28 / 1-2. szám

külön réteg egyáltalában nem ismerhető fel. Az üvegtestnek semmi nyoma nincs. A nervus opticus, a melybe a beszíírödés szintén beterjed, úgy hogy a septumokon keresztül a sejtes elemek felhalmozódása a lamina cribrosán túl is követhető, a retinától elszakadva látszik. Úgy az elszakadás helyén, mint a látóideg hüvelyében az előrement vérzés nyomai láthatók.

Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a szem belsejét kitöltő szervülés kezdeti stádiumában levő exsudativ tömegben az idegen test körül óriási sejtek nem találhatók. Mig más testeknél az óriási sejteket csak nagyon ritkán nélkülözzük, addig fémeknél többször megfigyelték már, hogy az óriási sejtek rendesen hiányoznak.

Vasdarab 42 évig" a szemben tünetek nélkül.

Közli Vajda Géza dr. miskolczi szemorvos.

Borsod vármegye Erzsébet-közkórházának vezetésem alatt álló szemészeti osztályára 1908. november 11.-én egy 66 éves lakatost vettem fel, a kinek előző nap vasszilánk csapódott kalapálás közben a jobb szeméhez. Az odacsapódás pillanatában nagy fájdalmat érzett a beteg; felvételkor már alig van fájdalma, mindamellett fénykerülő a szem. A. kötőhártya bővérű, kissé vizenyős, belől-felől kis terjedelmű vérkiömlés is van benne; azonkívül látható a szarúhártya belső szélétől befelé alig 1 mm.-nyíre egy egyenes irányú, 2—2Vä mm. hosszú, belöl-felölröl kissé alá-lefelé futó behúzódás a kötöhártyában, a mely behúzódás helyén azonban a kötőhártya épnek látszik, annyiban, hogy sem anyaghiány, sem különösebb bővérüség e helyen nem észlelhető. A szarúhártya alsó felében a pupillaszél magasságában egy gombostűfej nyi sárgásbarna tükröző felületű féltarka, míg a belső-felső harmadban halványszürke vonalszerű beszürödöttség (keratitis striata) látható. A pupilla szabálytalan; a belső harmada öbölszerüen kitágult; az öböl kezdeténél alól egy széles hátsó lenövés, a melytől a kifelé eső pupilla-részlet mozgékony, míg a befelé eső, tágult részlet merev; ezen befelé eső merev részletben a szivárványhártyának rajzolata is elmosódottabb, mint a külső félen. A csarnok tiszta, s mindenütt egyforma mély. Szemtükörrel a lencsében finom zavarodás látható; háttér kissé homályosan vehető ki, s kisfokit myopiás elváltozáson (conuson) kívül semmi kóros elváltozás nem észlelhető. A jobb szem látásélessége 5/3q, üveg által nem javítható. Feszültség rendes. A bal szem látásélessége -2‘0 D-val B/io ?

Bár a jobb szemen észlelt elváltozások a chemosistól, subconjunctivális suffusiótól eltekintve, nem friss sérülésre vallottak, a szarúhártya mellett belől levő kötöhártya-behúzódás, a synechia posterior, a partiális iris-paralysis és atrophia, valamint a lencse egyöntetűen finom zavaros volta arra engedtek következtetni, hogy a bulbusnak valamely perforatióval járó sebesülést is kellett elszenvednie. Idegen testre lévén gyanúm, megröntgeneztük a szemgolyót, azonban semmi eredményhez sem jutottunk. Ekkor nagy mágnes elé ültettem a beteget s az áram zárásakor beállott, a beteg által rendkívül nagynak jelzett fájdalom kétségtelenné tette, hogy a szemgolyóban csakugyan van idegen test és pedig vasdarab.

Másnap a beteg azzal fogadott, hogy az éjen át nem aludván a fájdalomtól, eszébe jutott, hogy 1866-ban a königgrätzi csatában egy kartácsszilánk sértette meg a jobb szemét, s emlékszik reá, hogy akkor igen sok vért veszített ezen sebesülés folytán, s hogy szeme akkor körülbelül 2 hétig fájt. Azóta semmi baja a szemével nem volt.