Szemészet, 1909 (46. évfolyam, 1-4. szám)

1909-03-28 / 1-2. szám

Ezen anamnesis és a lelet jól összeegyeztethető. Bizonyos, hogy a jelen­legi sérülés csak egy tompa ütés következtében támadt zúzódás, a mely a keratitis striata, chemosis et suffusio conjunctivae alakjában jelentkezett, míg a többi elváltozások a 42 éve elszenvedett, a ciliáris tájon történt sérülésnek a nyomai. Hogy az idegen test a szárú mellett látható kötőhártyai behúzódás helyén fúródhatott 42 évvel ezelőtt a szembe, bizonyítja az is, hogy 4 nappal később a mágnes-kisérlet után egy kis kplesnyi kerületű, a kötő- és ínhártyából keveset kiemelkedő, közepén sárgás-vörhenyesnek látszó csomócska lett észlelhető a kötőhártyai behúzódás belső-felső széle mellett közvetlenül. A fájdalom ekkorra már csak jelentéktelen fokban volt meg s miután a beteg műtétbe nem akart beleegyezni, azon nagyon érthető okoskodás alapján, hogy ha neki 42 évig nem csinált bajt az a vasdarabka, akkor már ezután sem fog, elbocsáttatott javult állapotban a kellő utasítások kíséretében. Ezen eset tanulsága szerint még a ciliáris tájon támadt súlyos sérülés, sőt idegen 'test beékelődése is a másik szemre nézve kár nélkül megtörténhet, s így ott. a hol a beteg szem előtt maradhat, indokolt a konservativ eljárás alkalmazása. Parmaud-íéle kötőhártyagyula<lás esete. Közli: Vajda Géza dr., miskolczi szemorvos. Parinaud 1889-ben közölt 3 esetet, melyek jellegzetessége abban állott, hogy egyoldali heveny kötőhártyagyuladást mirigy-genyedós kisért, és hogy a kötőhártyagyuladás állatoktól eredő fertőzésből számlázottnak látszott. Azóta mind több és több eset közöltetik, s talán nem lesz olyan ritka, mint a milyennek Bernheimer állítja, a ki 50,000 szembetegre számít egy Parinaud-féle megbetegedést. A megbetegedés kór- és tünettanában magyar szerzőknek köszönhetünk becses adatokat, % A leglényegesebb tüneteket már Parinaud megállapította, a ki szerint a kötőhártyagyuladás ragályos természete nyilvánvaló és a megbetegedett kötő­­hártya trachomásnak látszik azon vörhenyes és sárgás növedékek következté­ben, melyek kezdetben áttetszők, később azonban átlátszatlanokká válnak. Ezen húsos sarjadzások mellett kisebb, sárga színű, gümőkóroshoz hasonló sarjad­­zások is szoktak jelen lenni. Ugyancsak ő állapította meg, hogy a praeauricu­­láris mirigy hamar gyuladásha jön, sőt a nyaki mirigyek is megbetegedhetnek ; hogy úgy a kötőhártya, mint a mirigyek gyuladása kevés fájdalommal jár hogy a baj pár hónap alatt önmagától is meggyógyulhat, hegek hátrahagyása nélkül; továbbá, hogy a szemhéjak duzzadtabbak és keményebbek; hogy a szarúhártya a megbetegedésre hajlammal nem bir; hogy a láz csekély fokú és szabálytalan szokott lenni. Ezen tünettan kiegészítését Hoor-nak köszönhetjük, a ki szerint a baj legtöbbnyire csak egy oldalra szorítkozik, s többnyire a jobb oldalra ; továbbá többnyire férfiak s inkább a fiatalabb korban betegszenek meg. A górcsövileg észlelhető elváltozások szintén jellegzetesek. Az elváltozá­sok lényege a kötőhártya alatt levő szövetben mutatkozó sejtelhalásban áll, a mihez a mélyebben fekvő szöveteknek idült gyuladása társul. Scholtz-nak egy, a würzburgi' klinikán észlelt esetében sikerült úgy a kötőhártyai váladékban, mint a kötőhártya csomóiban, sőt a könytömlő és az.

Next

/
Thumbnails
Contents