Szemészet, 1909 (46. évfolyam, 1-4. szám)
1909-03-28 / 1-2. szám
11 A csarnokot majdnem teljesen kitölti ezen tömeg, mely nagyrészt széteső vörösvérsejthalmazokból áll, melyek között elszórtan még magfestést mutató lymphocyták találhatók. Ezen vérzés követhető az iris állományába, nemkülönben a sugártest szövetébe. A csarnok nagyjából kissé ovális, majdnem egyenlő hosszúsági és szélességi átmérővel biró üreget képez. Ennek hátsó lapját részben az iris, részben a levált, illetőleg leszakadt corpus ciliare egymástól el nem különíthető tömege képezi, átjárva sűrűén egymás mellé helyezett gömbsejtek által. Ezen gömbsejtek között itt-ott véredények is láthatók, nemkülönben kinyúlt hosszúkás kötöszöveti sejtek, a melyek között még magfestést mutató, de széteső protoplasmával biró egymagvú léukocyták találhatók. Különösen temporálisan a corpus ciliare és az iris egymástól el nem különíthető tömeggé alakult át. Csak az elszórt nagy pigmentrögök sűrű összeállása jelzi a corpus ciliare jelenletét, míg a nasális oldalon a sugárnyúlványok többé-kevésbé kivehetők még. Ezen infiltrált tömeg hátlapját a zeg-zugos lencsetok képezi, a mely folytonosságában ugyancsak a temporális oldalon van megszakítva, a hol a ruganyos lencsetok visszafelé kunkorodik és szabad rést hagy fenn a gömbsejtes beszűrödésnek, a mely a lencse állományába jó mélyen benyomul. A lencse megmaradt részei homogen massát képeznek. A lencsetok másik része hátrafelé hajlik és egy üreg falához simul, a melyben a sörét foglalt helyet. Ezen üreget egyébként minden oldalról széles gömbsejtes beszűrődés veszi körül. Ezen körkörös üreg belső falát barnás-fekete rögök bélelik ki, a melyek minden valószínűség szerint az idegen testből származnak. A sörét majdnem közvetlenül a sclerán fekszik. A szem sorvadása közben a corneo-sclerális határon létrejött egy sarkantyús befűződés. A külső hártyáknak ezen behúzódása az idegen test körül lefolyó szervüléses folyamat következménye, a mit még valószínűbbé tesz azon körülmény, hogy az ellenoldali corneo-sclerális határnál, — melynek szomszédságában a szem belső hártyáinak szerkezete is még némileg felismerhető, a hol tehát a beszűrődés és a szervüléses folyamat kevésbé intenzív — ezen sarkantyúképzödés kevésbé kifejezett. Az idegen test szomszédságában, miként már jeleztük, a sugártest egykori jelenlétét csupán nagyobb csoportokban összeálló pigmenthalmazok sejtetik. Az ellenoldali corpus ciliare egész teljességében szintén beszűrődött és pedig az izomrészben is. A pigmenttartalomnak egy része a fedő hámsejteken keresztül kivándorolni látszik. Ezen hámsejtek aránylag elég jól konserváltak. A sugártest képezi falát azon fennemlített makroskopikus cystosus üregnek, a melynek mellső falát a behúzódott corneo-sclerális sarkantyú, külső falát a sclera, hátsó és részben belső falát a reczés szerkezetű suprachorioidea képezi. Ezen üregben nagyrészt homogen megalvadt mássá van jelen, a melyben szétesésben levő egy- és többmagvú léukocyták és pigmentrögök találhatók. A chorioideának maradványaiképen csupán a sclera szomszédságában lévő festenyszemecskéket tartalmazó többnyúlványú sejtek, az ú. n. chromatophorok tekinthetők. Ezek a sclera felé is kivándoroltak, úgy hogy annak rostjai között alakjukat megváltoztatva laposan láthatók. A chromatophorok főleg a chorioideális edények közötti résekben haladnak a szem belseje felé. Ezek mellett a szem belsejét kitöltő tömegben szétszórtan és egyes kisebb csoportokban is amorph pigmentet tartalmazó sejtek illetőleg sejthalmazok találhatók. A retinából csupán a nervus opticus betérési helye szomszédságában kis darabon követhető csík van jelen, a mely a magcsás réteg szalagszerű lefutásából ismerhető fel. A magvak azonban nem tartják magukat a szabályos csoportosuláshoz, hanem a szomszédságba szétszóródnak. A pigmentepithel, mint
