Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
80 a nedves és túlzsúfolt lakások dolgában. Sokat hangoztatott hiányon segítene, ha épen a legkedvezőtlenebb lakásviszonyokat mutató nagy városok gyermekei számára elégséges nagyságú, szabad játszóterekről történnék gondoskodás. Ugyancsak e szempontból lenne égetően sürgős a szünidei gyermekkitelepítések oly üdvös intézményének nagyarányú fejlesztése. Hogy ezek mellett mily értéke lenne annak, ha a legfontosabb tápszereket a szegény nép számára könnyebben hozzáférhetővé tehetnők, arról felesleges szólanom. Az ingyentej és ingyen kenyér áldását sok százan élvezik ma is ; egy nagy város nyomorúságaihoz képest azonban ez csak egy csepp a tengerben. Magánintézmény iránt hálával tartozunk e cseppért is; a hatóságoktól azonban erőteljes intézkedéseket kívánhatunk, melyekkel az élelmiszeruzsora ellen a szegények betevő falatját megvédje. Mindez a szóban forgó szembetegség prophylaxisával áll szoros kapcsolatban, de a gyógyításában is jelentős szerepet játszik. A tulajdonképeni orvosi beavatkozás sikere, a szarúhártyát fenyegető veszély elhárítása nemcsak attól függ, hogy a betegség mely stádiumában kerül elénk a beteg, s mily avatottsággal rendelkezik az orvos a baj gyógyításmódját illetőleg, hanem nagy mértékben attól is, hogy mily hygienikus viszonyok között él otthon a gyermek. E viszonyok pedig tapasztalat szerint épen a legsúlyosabb betegeknél a legkedvezőtlenebbek. Hiszen e kettő úgyszólván ok és okozati összefüggésben áll. Főleg e körülmény teszi kívánatossá az ily betegek kórházi ápolását, hogy legalább betegségük idejére jussanak jobb viszonyok közé. Egyébként járólag is gyógyítható még a legsúlyosabb skrofulás, phlyctaenás keratitis is, ha azt a szülök körülményei különben megengedik. Nem lehet feladatom ez alkalommal a kezelés részletkérdéseit megvitatni, de a jó ügynek vélek szolgálatot tehetni az által, hogy e helyen is utalok azon gyógyítási módra, melyet a szarúhártya ilynemű megbetegedéseinek legsúlyosabb eseteiben is 2 V2 év óta igen jó eredménynyel alkalmazok. Az eljárás, melyet a magyar szemorvosok 1906. évi gyűlésén részletesen ismertettem, egyszerű, semmiféle speciális berendezést nem kíván, s így bárki által könnyen kivihető. Azt hiszem első sorban azon vidéki kartársaink vehetnék jó hasznát, kiknek szemkórház vagy szemorvos nem áll könnyen rendelkezésükre. Nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom, mert az eljárástól még soha kárt nem tapasztaltam, ellenben sok oly fekélyt láttam általa meggyógyulni, melyet azelőtt csak cauterisatio vagy punctio corneae útján sikerült haladásában feltartóztatnom. Az eljárás conservativabb jellegű is, mint az említett két mütétmód, mert a dionin és bórsavpor beliintése sohasem okoz szövetroncsolást, miként a thermokauter, a melylyel, ha alaposan akarunk eljárni, rendszerint úgy a fekély szélei mentén, mint a mélybe terjedöleg is az ép szövet rovására többet pörkítünk el, mint a mennyi épen kóros. Ezért a thermokauter után keletkezett heg is többnyire nagyobb, tömöttebb, mint a dionin-bórsav inspersioja útján gyógyult esetekben. E módszernek köszönhetem, hogy súlyos genyes keratitisben szenvedő betegeim nagy része ambulanter is kifogástalanul gyógyítható, s a kórházban fekvők ápolási ideje is lényegesen, majdnem a felényire apadt le. Ezzel az ifjúkori vakságot kb. felerészben okozó szembajokkal főbb vonásokban végeztünk. Láttuk, hogy ezek legnagyobb része gyógyítható; czélszerü sociális és hygienikus intézkedésekkel, helyes therapiával az újszülöttek genyes szemgyuladása részéről fenyegető vakság minden egyes esetben a skrophulás bajoktól támadhatók, pedig szintén túlnyomó többségben elháríthatok.
