Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
81 A szarúhártyai vakságot okozó egyéb szembajok aránylag ritkábbak a fiatal korban. A kötöhártya ragályos betegségeivel szövődő szarúhártyabántalmak között szerepel a trachoma, a gonococcus, strepto-, staphylo-, pneumococcusok, a diphtheria-bacillus s több más mikroorganismus által feltételezett megbetegedés. A trachoma a fiataloknál ritkábban vezet súlyosabb corneális complicatiókia, s okszerű kezeléssel ezek is gyógyíthatók, illetve elháríthatok. Sokkal rosszabb prognosisú a gonorrhoeás megbetegedés, a bleunorrhoea infantum et adultorum. A mily egyszerűen és biztosan gyógyítható az újszülöttek azonos természetű baja, annyira gonosz indulaté e betegség a • későbbi, már 3. éven túli korban is. Lehetőleg minden ily beteg kórházban volna kezelendő, bár még így sem lehet mindig a szarúhártyát megmenteni. Rosszindulatúság tekintetében vetekednek vele az említett többi infectiosus bántalmak ; az ambuláns kezelés ezeknél is nagyon kétes értékű, mert a szemek szükséges gyakori tisztogatása s a váladék eltávolítása, a környezet fertőzésének elkerülése otthon rendszerint kivihetetlen. Feltétlenül kórházi ápolást igényel a diphtheriás szembeteg nemcsak a baj súlyos volta s az elkülönítés kedvéért, de a serumtherapia czéljából is, mely jókor foganatosítva kétségtelenül kedvezően befolyásolja a bántalom lefolyását. Tapasztalatom szerint a tiszta, nem septikus diphtheriás szembaj a gyógysavó alkalmazása mellett többnyire enyhe lefolyású, s nem egyszer nyom nélkül gyógyul. Mindezen szóban levő bajoknál — a blennorrhoeát és trachomát leszámítva — helyi desinficiensül évek óta jó eredménynyel alkalmazom a protargol 10 °0os oldatát olyankor, midőn a kötöhártyán tapadó fibrincsapadék, crouphártya miatt az ezüstnitrat pörkítö hatása mellőzendő. A genyes keratitisek többi alakjai, nevezetesen a keratitis e lagophthalmo és a k. neuroparalytica kis számban fordulnak elő a fiatal korban. A már kifejlődött szarúhártyagenyedés, különösen az utóbbinál nehezen állítható meg továbbterjedésében s a bántalom rendesen vaksággal végződik. Az arczidegbénulásból származható keratitis inkább hozzáférhető a gyógykezelésnek s éjszakára óvatosan alkalmazott occlusiv kötés vagy a szemrés szűkítése által többnyire el is hárítható. Kórjóslat tekintetében legsúlyosabb szarúhártyabántalom a keratomalacia. Szerencsére elég ritka bántalom, mely rendszerint 2—3 éven alól lévő, kimerítő általános betegségekben, többnyire súlyos bélhurutokban szenvedő gyermekeknél támad. Ezeknél a cornea genyes szétmállását feltartóztatni nem tudjuk s a betegek rövid idő alatt az alapbántalom áldozatául esnek. A heveny fertőző betegek kíséretében vagy azokat követöleg észlelhető genyes keratitisek kóroktanilag, klinikai lefolyásukat s a therapiát tekintve, miben sem különböznek az eddig tárgyaltaktól. Külön említést érdemel az a tapasztalat, hogy főleg kanyaró után gyakran lépnek fel skrophulás gyermekeknél phlyctaenás szembajok, a melyek azután a kiállott betegségtől megviselt s amúgy is csökkent ellentállású betegeknél rendszerint súlyosabb alakot szoktak ölteni. Nem ritkán ily acut fertőző bajok adják meg az első impulsust az utóbb sűrűn ismétlődő skrophulás szarúhártvagyuladások kitörésére. A nem genyes keratitisek között a fiatal korban úgyszólván az egyedüli kórforma a keratitis parenchymatosa, mely többször hereditaer lueses, ritkábban tuberculosus alapon támad, vakságra azonban csak kivételes esetekben vezet. A lueses eredetüeknél erélyes inunctiós kúrával s megfelelő helybeli kezeléssel az esetek többségében sikerül a szarúhártya homályait 6
