Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
45 A budapesti királyi magyar tudomány-egyetemi szemklinikáról. (Igazgató : Grósz Emil dr. egyetemi tanár.) Adatok a dohány- és alkoliol-neuritis előfordulásának ismeretéhez. Irta : Schott» Kornél dr., egyetemi magántanár, laboratóriumi tanársegéd. Külföldi klinikák beteganyagából készült kimutatásokból azt látjuk, bogy a dohány- és alkoholmérgezésböl eredő neuritisek az egyes országokban igen különböző gyakoriságnak. Toxikus behatások folytán' keletkező betegségnél ez nem is lehet másként. A baj gyakorisága az egyes- államokban és vidékeken egyenes arányban van a kórokozó élvezeti czikkeknek, a dohánynak és alkoholnak elfogyasztott mennyiségével és függni fog azonkívül bizonyos mértékben azok minőségétől is. Természetes, hogy ily körülmények között a népnek műveltségi foka, hajlamai, mértékletesebb vagy kicsapongóbb természete szintén érvényre jutnak az egyes statistikákban. Megfigyelést érdemel még egy más körülmény is. A szóban levő betegség aetiologiája tudvalevőleg egészen tisztázva van, a mennyiben egyes — különösen angol — szerzők azon állítása, hogy az alkoholnak a baj létrehozásában szerepe nincs, kétséget kizárólag megdöntetett. Erősen vitatott kérdés maradt az, hogy ezen két mérgező tényező közül melyik szerepel gyakrabban, melyik a fontosabbik, mert bár a betegek nagy részénél mindkét méreg, úgy a nieotin, mint az alkohol együttesen hat közre a látóideggyuladás előidézésében, kétségtelen, hogy vannak csupán dohánytól és csupán alkoholtól eredő megbetegedések is. Úgy az orvosi közönségnek, mint pedig a prophylactikus eszközökkel dolgozó közegészségügynek vélek szolgálatot tenni az által, hogy egy szünidei orvosi tanfolyam alkalmából a toxikus neuritisre nézve gyűjtött statistikai adataimról e helyütt is beszámolok és megkísérelem a hazai viszonyoknak ez irányban való ismertetését. Az 1900—1903-ig terjedő négy év alatt a- egyetemi szemklinika rendelésén megfordult 31,583 szembeteg közül 349, tehát Tl°/o szenvedett ezen betegségben. Ezen arányszám meglehetősen nagynak mondható (a külföldi összeállítások szerint 0'365 és l'39°/o között változik a toxikus neuritisben szenvedő betegek száma); ha csak a 30 évesnél idősebb férfi szembetegeket veszszük számba, akkor a dohány-alkohol neuritisben szenvedők ezeknek 4'2%-át teszik. Az idesorolt betegek között csak egyetlenegy nőbeteg volt (tiszta alkohol neuritis), holott a külföldi beteganyagokban a nők 4—10°/0-kal említtetnek. A betegek legnagyobb része az általános tapasztalatoknak megfelelően, a 40. és 50. életév között volt; ebből azonban még nem következik, hogy a betegség ezen életkorban fenyegeti az embereket leginkább. Ha erre nézve felvilágosítást keresünk, tudnunk kell azt is, hogy a többi szembetegségekben szenvedő betegek kor szerint hogyan oszlanak el. Az ez irányban megejtett számításaimból a következő adatokat nyertem :
