Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-02-16 / 1. szám
46 A neuritises 1000 ugyanolyan korú betegek között szembetegre esett volt: neuritisben szenvedő : 30-35 éves . . . . 17 13 36-40 7? . . . 36 30 41—45 77 . . . 61 50 46—50 77 ... 67 62 51—55 77 . . . 59 67 56—60 77 ... 52 71 61—65 77 . . . 30 45 66—70 77 . . . 5 8 71-75 77 ... 6 32 76 — 80 ... 3 25 — OU „ ... . O Zí) Az adatokból tehát azt látjuk, hogy a megbetegedés veszélye a 30. életévtől kezdve fokozatosan növekszik és maximumát az 56—60-ik életévek között éri el. A külföldi statistikákban ilyen irányú számítások nincsenek, de nincs okunk rá feltenni, hogy ott a viszonyok e tekintetben mások lennének, mint nálunk. Tankönyvekben többnyire az olvasható, hogy a dohány- és alkoholneuritistöl megtámadott egyének látásélessége leggyakrabban a rendesnek Vio része szokott lenni. Tudvalevő, hogy a legtöbb esetben a két szem látása egyaránt romlik; figyelembe kell azonban vennünk azon — tapasztalataim szerint nem kis számú eseteket is, a melyekben a két szem látásélessége között jelentékenyebb (1 látáspróba-sornál többet kitevő) különbségek vannak. A mi betegeinknek 12°/o-ánál a két szem látásélessége között 2 sornyi, 14%-ánál pedig még nagyobb különbség volt. Ha már most a két, esetleg különböző látásélességü szem látását külön külön veszsziik tekintetbe, akkor a következő eredményeket nyerjük: 5/s—5/r V. volt . 6/l0—-5/l5 „ „ . »'20 — 5/30 „ „ . VSO—5/70 „ „ . 4 — 3 m. ujolvasás 2—1 m. „ V* m. aluli A jobban látó szemnek figyelembevételével a betegeknek 2,ü°,'o-ánál 23'5%-ánál 32'3aloánál . 22‘6°/o-ánál lT4°/o-ánál 7'0°/o-ánál 0'2°o-ánál A rosszabbul látó szemnek figyelembevételével a betegeknek T6°/o ánál 14'3°/o-ánál 25'7°/o-ánál 27’ 6°lo-ánáI 10'7°/o-ánál 15'7%-ánál 4'2°/o-ánál Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a látásélesség a kevésbé megtámadott szemeket véve alapul az esetek legnagyobb részében a rendesnek — '/o-ára, az erősebben megtámadott szemeket tekintve pedig a rendesnek Vio—Vw-ére romlik le. A két szem látásélessége közötti kisebb-nagyobb különbségek előfordulnak úgy az aránylag még igen jól látó betegeknél mint pedig olyanoknál, a kiknek látása már erősen megromlott. Ezen viszonyoknak feltüntetésére készült (de itt helyszűke miatt nem reprodukálható) diagramm nagyjából megegyezik a Bräuchli által közölt ábrával. Természetesen nem téveszthetjük szem elöl azon lehetőséget, hogy a szemek látása közti különbség egyikmásik esetben már a betegség előtt is meglehetett, például egy veleszületett egyoldalú amblyopia folytán. A neuritis retrobulbaris kórképéhez tartozó scotomák felől az ambulan-