Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
152 épen csak ott fejtették ki káros hatásukat. Szerző a gyűrüalakú centrális infiltratio ektogen eredetét tartja valószínűnek. A magzatvízben foglalt kórokozók u. i. kívülről, a szarúhártya felületén érvényesítették káros hatásukat. Hogy ez a felfogása megálljon, három körülmény lesz igazolandó. Először annak lehetősége, hogy a kártékony anyag, ebben az esetben a lueses virus, a syphilis okozója a magzatvízbe kerülhetett, másodszor, miután a szarúhártya megbetegedése ebben az esetben nem magától a mikroorganismusnak a corneában jelenlététől feltételezett beigazolandó lesz, hogy a lues okozója, a toxinok mintájára anyagcserei productumokat termel és végül beigazolandó lesz, hogy meg volt adva a mód arra, hogy ezek a cornea felületével érintkezhettek. Az utóbbit beigazoltunk látja Nussbaum-vn, hivatkozással, hogy a szemhéjak szabad szélei epitheliális elzáródásának megszűnése a 6. hónap végével előkészül és a 7. hónap elején befejeződik. Miután a magzat a 9. hó elején született, volt elég idő az érintkezésre. Hogy a spirochaetákkal telített magzatból spirochaeták kerülhettek a magzatvízbe, azt Simmonds leletei bizonyítják, ki tömegesen találta a spirochaetákat a bélfalon és a mekoniumban, a miből joggal arra következtet, hogy spirochaeták kiválasztása a bélen át történik. Ugyanilyen értelemben nyilatkozik Schlimpert is, ki azt is bebizonyította, hogy a spirochaeta sértetlen henger- és laphámon intercellulárisan is áthatol, továbbá, hogy a lues hereditariás magzat összes secretumai és excretumai fertőzők. A mi végül annak a bizonyítását illeti, hogy a syphilist okozó mikroorganismus toxikus anyagcserei termékeket termelhet, arra nézve Bab kísérletei mérvadók. Bab bebizonyította, hogy ott, a hol a szervezetben a spirochaeta pallida megtalálható, ott specifikus lueses antigének is találhatók és pedig annál több, mennél több a spirochaeta. Szerző tehát úgy képzeli, hogy a magzatvízbe került kóros termékek mindkét cornea felületére hatoltak és az epithel elroncsolását okozták első sorban, a mint azt Morax és Elmassian látta, kik házinyulak corneájára huzamosabb ideig diphtheriatoxint csepegtetett; bizonyos lappangási idő múlva epithelelroncsolás és ezt követőleg parenchymas beszűrődés jelentkezett. Reis nézete szerint tehát a spirochaeta pallida vagy annak anyagcserei termékei ezúttal ektogen úton okozták a parenchymás keratitist. Hogy ilyet a mikroorganismus akkor is okozhat, ha más úton kerül a corneába, ezt az előbb említett kísérletek bizonyítják. A munkás- és balesetbiztosítás szempontjából is érdekkel bir az a vitás kérdés, okozhat-e a szem sérülése typikus és így igen hosszadalmas lefolyású parenchymás keratitist, máskülönben teljesen egészséges és ép embernél és másodszor okozhatja-e azt akár veleszületett, akár szerzett luesben, tuberculosisban vagy más alkati bajban szenvedőnél, azaz az ilyen constitutionális bajban szenvedőnél megadhatja-e a sérülés az impulsust arra, hogy keratitis interstiti a lis a sérült, — majd azután a másik szemen kitörjön. Ezt a nem is új keletű kérdést egy balesetbiztosítási eset tette újabban megint aktuálissá. A lues hereditariás munkás u. i. egyik szemén lényegtelenebb sérülést szenvedett, ennek orvoslása közben a szemen, majd azután a másikon keratitis parenchymatosa fejlődött. Az egyik szakértő (Perlia) a sérülést a keratitis parenchymatosa megindító okának elfogadta, a másik (Thier) ez ellen állást foglalt; egy harmadik szakértő (Leber) az utóbbi, egy negyedik (Kleden) az előbbi nézetet tette magáévá. így került a kérdés egy ötödik szakértő (Michel) elbírálása alá, ki az illető betegnél tuberculosisos parenchymás keratitist diagnostizált, egyben pedig a legnagyobb mértékben valószinütlennek jelentette ki. hogy latens tuberculosis sérülés folytán lokálisan nyilvá-
