Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
139 Ha a klinikai symptomák után ítéljük meg az esetet, a lues hereditaria biztosan megáll, míg a tuberculosis a histologiai lelet daczára is csak feltevés marad. Rohmer a keratitis parenchymatosa 3 esetét Ítélte tuberculosisos természetűnek és tuberculin befecskendezésre mindig helyi reactio jelentkezett és a cornea lassan bár, de feltisztult; hasonló eredményről számol be Stanculéano. Desvaux keratitis parenchymatosát látott két gyermeknél, kinél tuberculosisos izületi gyuladás, de a luesnek legcsekélyebb nyoma sem volt. Enslin 8 esetében, a hol tuberculosisra megvolt a támpont, tuberculin-befecskendezésekre a keratitises szemekben mindig megvolt a reactio, úgy hogy azt hiszi, hogy ezzel az eljárással, a keratitis parenchymatosa aetiologiájának kérdését megközelíthetjük. Graefe egy esetben a keratitis interstitialist tuberculosisos betegnél, halálos végű haemoptoe hírnökének látta. Ha el is fogadhatjuk tehát azt, hogy a tuberculosis is szerepel mint aetiologiai ok, arra nézve még hozzávetőleg sem vagyunk tájékozottak, hogy ez milyen arányszámban történik és nem tehetjük magunkévá Michel-nek számszerűen egyáltalán nem igazolható azt az állítását, hogy a keratitis parenchymatosát az esetek 40 °/o-ában a tuberculosis okozza, bár feljegyzésre méltó, hogy Diez 107 keratitis esetében 49-ben, tehát 53%-ban tuberculosist említ aetiologiának; 25-ször tiidőtuberculosis, 4-szer csonttuberculosis biztosan kimutatható volt. Hirschberg végzetes hibának tartja, ha a typikus . diffus szarúhártyai gyuladást a lues aetiologiája alul kivonnák, és annak mintegy részét a tuberculosisnak utalnák át, mert a tuberculosisos eredetű keratitis egészen másképen folyik le és ö nem is egy esetben a tuberculosisos eredetű szembajt jodkaliummal meggyógyította és ráadásul még az anyának ugyancsak gümőkórosnak diagnostizált tüdöbaját. Miután tudásunk mai állásánál a tuberculosist és skrophulosist nem azonosíthatjuk, ezt az utóbbi bajt is külön meg kell említeni a keratitis parenchymatosa egyik aetiologiai momentumának. Említettük már, hogy Mackenzie és Arit is keratitis skrophulosa czímén írja le ezt a keratitist és Arit még 1876-ban is a leghatározottabban állást foglal a skrophulosis, mint aetiologiai momentum mellett, midőn azt mondja: »Hogy a skrophulosis az elsődleges keratitis interstitialis okai közé számítandó, azt körültekintő megfigyelő alig tagadhatja, a ki egyáltalán még megengedi magának, hogy skrophulosisról beszéljen.“ Fischer, Schulek, Stilling, Guttmann, Grünfeld-Tetzer, Loukaetis d skrophulosis, mint gyakori ok mellett nyilatkozik, míg Knies azt találja, hogy kifejezett skrophulosist felette ritkán látunk interstitialis keratitisnél; Galezowski 1902-ben egyenesen kikel a skrophulosis, mint aetiologiai ok ellen, 20 évvel előbb irt munkájában pedig még leggyakoribb oknak mondja. Rubel a szembetegségek skrophnlosisos természetének lehetősége és gyakorisága mellett érvel. Haltenhoff szerint a skrophulosis alig játszik szerepet a keratitis aetiologiájában; Rabi hiszi, hogy a skrophulosis mint aetiologiai momentum szerepel, de nem gyakran, Breuer többször talált skrophulosist stb. Hippel 1896.-i közlésében még nem látja beigazoltunk a keratitis parenchymatosa összefüggését infiuenza-vail, de az azóta megjelent közlések után alig kételkedhetünk már a relatioban. Adler-en kívül Wagenmann, Axenfeld, Greeff. Hilbert, Achenbach, Trantas, Breuer a parenchymás keratitisnek egy vagy több esetét látta influenza mellett, sőt Pflueger a berni 1896,-i influenzajárvány alatt 30 esetet figyelt meg. Abban azonban osztjuk Hippel nézetét, hogy az összefüggés gastrikus zavarok és keratitis parenchymatosa között, Lewkowits két esetével még nincs eléggé bizonyítva, bár Despagnet 1888-ban hasonló esetről számol be.
