Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
138 Hunter és Ricorcl befolyása alatt, a lues hereditaria létezését jóformán tagadták. Ma ehhez kérdés sem fér és több mint valószínű az is, hogy lueses anya nélkül nincs lueses magzat, mert a fertőzést a placentáris vérkeringés közvetíti ; az anya mindig lueses, ha esetleg a másodlagos tünetek nála latensek is maradnak (Matzenauer). E mellett szól a Colles-Baumés-féle törvény is, melyet Caspary, Neumann és Finger kísérletileg is beigazoltak, hogy u. i. a veleszületett luesben szenvedő gyermeknek látszólag teljesen egészséges anyja lueses fertőzéssel szemben immunis, akár a gyermek, akár idegen egyéntől indulna az ki. Az egészséges dajkát azonban az ilyen gyermek megfertőzi, a dajka a mellbimbóján priinaer sclerosist kap. A tisztán paternális átöröklés a legnagyobb mértékben valószínűtlen, jóllehet Hutchinson kétségtelennek tartotta, hogy a magzat fertőzése az anya fertőzése nélkül is megtörténhetik. A lues hereditarián kívül még a szerzett lues is, bár aránytalanul ritkábban, okozza a keratitis parenchymatosát. Alexander 102 parenchymás keratitisese közül 13 (12-6%) szenvedett acquirált luesben. Haltenhoff, ki különben azt állítja, hogy a szerzett lues többször okoz keratitist, mint eddig hittük, 7'5 %, Horner 3-5%, Jakowlewa 3-1 %, Pfister 3-8%, Breuer 4-16%, Mainzer 6'1%-ban találta. Acquirált lues és parenchymás keratitis eseteiről Fournier, Mauthner, Le Boux, Boring, Antonelli-Benedetti, Villard, Cawardine, Baudry, Wandel, Mendel, Person, Aschenbach, Trousseau, Trantas, Couzon, Ransohoff és mások számolnak be. Ezek után el kell fogadnunk azt, hogy a szerzett lues is okoz parenchymás keratitist és így megdöntöttnek kell tekintenünk Graefenek azt a nézetét, hogy a lues a corneát megkíméli és bár Arit még 1879-ben is úgy nyilatkozik, hogy a szarúhártya önálló gyuladását, szerzett lues folytán sohasem látta és bár Desmarres (fils) is úgy nyilatkozik, hogy specifikusnak csak azt az interstitiális keratitist ismeri el, mely a lues későbbi stádiumában iritishez és cyklitishez csatlakozik, mely nézetet Hock is vallja, ma a lues acquisita mint a keratitis parenchymatosa aetiologiai oka, kétségen felül áll. A mi a keratitis parenchymatosa e lue acquisita fellépésének időpontját a primaer fertőzés után illeti, az Wandel eseteiben 4 hónap és 24 év között váltakozott. Pisti is azt találta, hogy a keratitis az initialis sklerosis után hónapokkal, sőt évekkel mutatkozott és a tertiaer stadium tünete Mendel esetében az infectio után 6 évvel jelentkezett a keratitis az egyik, majd 1 Vs hónappal később a másik szemen; Trousseau 10 esetében 1—3 évre a fertőzés után, egyszer 4 év múlva. Ide számítandók természetesen azok a parenchymás keratitisek is, melyekben a lueses dajka fertőzte a gondjaira bízott gyermeket. Hirschberg több ilyen esetet látott, egy esetről Hippel is megemlékszik, melyben az volt a sajátságos, hogy a gyermeknek később kifejezett Hutchinson-iogsá lettek. Baudry parenchymás keratitisbcn szenvedő gyermeket látott, kit az anyja szoptatásnál fertőzött bimbóján levő fekélylyel. Mauthner olyan esetről számol be, melyben ugyancsak a dajka fertőzte a gyermeket és ez azután parenchymás keratitist kapott. Bongartz, Zimmermann, Bach, Hippel, Schnitze, Stanculéano, Stock, Bürstenbinder, Fleischer, Breuer, Stmbbel, Wagner közlései után nagyon valószínűnek kell tartani, hogy a tubercidosis is szerepel a keratitis parenchymatosa aetiologiájában. Aschheim ugyan azt találja, hogy bár Hippel esetének tuberculosisos természetét nehezen lehet elvitatni, de bebizonyítottnak azért még sem tekinthető, és Bosse megjegyzi, hogy Hippel esetében a lues hereditariát minden kétségen felül bizonyító statussal és a tuberculosisra nagyon emlékeztető bonczlelettel van dolgunk, tuberculosisbacillusok kimutatása nélkül.
