Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
132 hogy a keratitis egyszer gyógyult syphilises, tehát volt syphilises szülő utódjánál jelentkezik, és így tulajdonképén már nem specifikus alapú; egy másik esetben veleszületett luesen alapul ugyan, de már csak a lues okozta distrophián, tehát mintegy parasyphilises alakban, végül egy harmadik esetben friss, virulens lueses hasison fejlődik; a specifikus orvoslásnak csak ebben az utóbbi esetben lesz haszna, Grandclément a parasyphilises betegségek sorába tartozónak mondja a keratitist, az ilyenek ellen pedig a Hg-nak nincs feltűnőbb hatása. Baslini eseteiben a specifikus orvoslás még a fel nem derített aetiologiai keratitiseknél is mindig jól bevált. Galezowski a Hg-t rendesen kitűnő eredménynyel alkalmazta akkor is, ha az anamnesis szerint a keratitis a parasyphilises megbetegedések közé volt sorolandó. Chibret is kedvező hatásúnak találta rendszerint a higanyt. Darier és Abadie a Sublimat subconjunetivalis, Leien annak subcutan befecskendezésétől látta a jó eredményeket, Pratolongo a Castörani jodkalioldat becsepegtetésétől. Elschnig olyan esetről emlékszik meg. melyben az egyik szemen veleszületett lueses alapon fejlődött keratitis parenchvmatosa miatt energikus higanyos bedörzsöléseket alkalmazott és a másik szem alig észrevehető subjectiv tünetek között betegedett meg és csak igen enyhe és csekély objectiv változásokat mutatott. Elschnig ezt a higany hatásának tudja be. Rabi szerint a keratitis parenchymatosa e lue hereditaria súlyos eseteiben energikus bedörzsölési kúra és jodkalium belsőleg fényes eredményeket ad. Dietlen specifikus eseteiben a Hg-os bedörzsölés mindig jó hatással volt. Parinaud oda nyilatkozik, hogy bár az antilueses orvoslás hol több. hol kevesebb eredménynyel jár, az nem bizonyít sem a mellett, sem az ellen, hogy a baj lueses természetű, hiszen tapasztalhatjuk azt is, hogy a kétségtelenül nem lueses természetű szembajoknál is sokszor határozottan jó eredményüek a higanyos bedörzsölések. Épen azért és erre Hippel is utal, az aetiologiának ex juvantibus megítélésénél legyünk óvatosak ! Alig tagadható azonban, hogy konstatált lues hereditariánál jelentkezett parenchymás keratitiseknél is távolról sem olyan hatásos rendszerint az antisyphilises orvoslás, mint más, ugyancsak lueses alapon fejlődött szembajoknál. Azt az érvet, hogy a keratitis parenchymatosa a pubertáson túl is fellép a nélkül, hogy megelőzőleg a lues hereditaria bármilyen jelensége mutatkozott volna, az imént méltattuk. • Hogy parenchymás keratitist 40—50—70 éves egyéneknél is láttak, kik luesben sohasem szenvedtek, mindenesetre nyomós érv a lues hereditaria aetiologiai egyeduralma ellen, ha csak nem helyezkedünk Hirschbery-gél együtt arra az álláspontra, hogy a lueses alapú keratitisek százalékszáma bizonyosan sokkalta magasabbnak bizonyulna, mint a milyennek most tartják, ha sikerülne a typikus alakhoz hasonló kóralakokat mindig biztonsággal elkülöníteni. Jóllehet Schweigger is a therapia szempontjából azt találja, hogy a keratitis parenchymatosa veleszületett lueses alapon keletkezésének hypothesise, minden gyakorlati érték nélkül való, mert sokszor a legenergikusabb higanykezelés semmi eredménynyel nem jár, míg más esetekben, melyekben a lues* congenita kétségtelenül fennáll, tisztán lokális orvoslásnál jól gyógyul a keratitis, még sem helyezkedhetünk arra a fatalistikus álláspontra, hogy ne kutatnék minden esetben, minden lehető módon az aetiologiát és miután ahhoz alig fér kétség, hogy minden keratitis parenchymatosa a veleszületett lues gyanúját kelti, mindenesetre igyekeznünk kell minden tünetet figyelembe venni, mely ennek a kiderítéséhez hozzájárulhat; ha csak nem fogadjuk el azt, hogy a keratitis már magában véve elegendő a lues hereditaria diagnosisához. Mulasztást követnénk el a beteggel szemben, mert bárhogyan vélekedjünk is a
