Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
131 általános gyöngeség, a köszvény, anaemia vagy más hasonló baj. Loukaétis sem nézi a keratitist a lues hereditaria egyenes következményének; syphilises gyermekeknél is a szervezet általános gyengülése szerepel. Ha a keratitis a luesnek volna megnyilvánulása, bizonyára előbb jelentkeznék és nem a 8—10. életévben és az antilueses orvoslás sem bizonyulna olyan kevéssé hatásosnak. Schmid a keratitis parenchymatosa 20 esetében semmiféle összefüggést nem talált veleszületett luessel és az antilueses kúra sem használt semmit. Steffan sem talál összefüggést a lues hereditaria és a keratitis között; ez meggyöngített szervezet talaján fejlődik, legyen annak skrophulosis, anaemia, köszvény, vagy egyszer-másszor lues az oka. Jackson is azt vallja, hogy a keratitis interstitialis rendesen nem specifikus természetű. Az elmondottakból látni való, hogy vannak szerzők, kik a lues hereditaria és a keratitis parenchymatosa közötti összefüggést nagyon tartózkodóan Ítélik meg, vannak olyanok, kik a relatiót jóformán egészen tagadják és viszont vannak olyanok, kik a lues hereditariát a keratitis egyedüli okának mondják. Az igazság nézetünk szerint az, hogy jóllehet a keratitis parenchymatosát az esetek többségében lues hereditaria okozza, azért más aetiologiai momentumot távolról sem szabad kizárni. Azok, kik Hippel-lel együtt ennek a nézetnek alapján állanak, állásfoglalásukat azzal indokolják, hogy az esetek 40—50%-ában a luesnek semmiféle tünete nem mutatható ki, hogy az emberi keratitis parenchymatosával teljesen analog szarúhártyai gyuladás állatoknál található, melyek a luessel szemben immunisok, hogy az antilueses orvoslás hatékonysága általában véve igen csekélynek bizonyul, hogy a keratitis a pubertáson túl is fellép, mikor megelőzőleg semmiféle más, a veleszületett lues mellett szóló tünet nem mutatkozott, hogy öreg egyéneknél is előfordul, kik luesben sohasem szenvedtek és végül hogy a legnagyobb valószinftséggel kórboncztanilag is sikerült kimutatni, hogy a typikus keratitis parenchymatosa tuberculosisos természetű lehet. Ezzel az utóbbi érvvel még alább foglalkozunk. A többiekre nézve a következő megjegyzések tehetők: Nem lehet tagadni, hogy az esetek egy részében lues hereditaria nem mutatható ki, és ha nem fogadjuk el azt, hogy a keratitis parenchymatosa egymagában is elég bizonyítéka a luesnek, mindenesetre és feltétlenül más aetiologiai momentumnak is helyt kell adni. Az az érv, hogy a parenchymas keratitist állatoknál is találjuk, így házinyulaknál (Graefe), kutyánál (ZJebele, Haltenhoff), lónál (Mayer), kecskénél (Pflüger, Hess és Guilleheau), szarvasmarhánál (Bayer de Moraes), melyek luessel szemben immunisok, csak bizonyos fenntartással áll meg, mert sikerült ugyan kimutatni, hogy a lues oltással átvihető állatokra, de az állatok valóban sem veleszületett, sem szerzett módon nem szenvednek olyan bajban, mely kórboncztanilag az emberi luessel analógnak volna mondható. Különben annak kétségtelen bizonyítékát, hogy a lues házinyulakra átvihető, Neisser szerint már Haensell adta, kinek vizsgálatairól később számolunk majd be. A mi azt az érvet illeti, hogy az antilueses orvoslás a keratitis parenchymatooával szemben meglehetősen hatástalan, azt bizonyára egyesek nem fogadják el. azok u. i., kik ennek az ellenkezőjét állítják, hogy a higany vagy az egyik vagy a másik alkalmazási alakban sokszor igen jó eredménynyel jár és egyben azt is igyekszenek megmagyarázni, miért látjuk egyik esetben kedvező eredményét és miért marad el az eredmény többé-kevésbé a másik esetben. Hollét és Delay a változó eredményeket abból magyarázza, 9*
