Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
130 Ebből a két összeállításból minden kétségen felül kitűnik az, hogy a lues hereditaria a parenchymás keratitis-eseteknek körülbelül felében kimutatható volt, de egyben nyilvánvalók lesznek a nagy különbségek az arányszámban, melyek egyes szerzők kimutatásaiban szerepelnek. Egyszerűen ráutalok Graefe 5. Cohn 6'5, Despagnet 14'2%-ára, szemben Bosse 92'5, Parinaud 9fr7 és Couzon 100%-ával, de hangsúlyozni kívánom azt, hogy az 5, 6 és 10°/o mindenesetre túlságosan alacsony és bizonyára a veleszületett lues tüneteinek felismeréséből, illetőleg azoknak más baj, különösen a skrophulosis rovására jegyzéséből származnak. Sattler azt hiszi, hogy az Arit-féle keratitis skrophulusa esetei túlnyomóan lues hereditarián alapultak; Galzowski, Lanceraux-xal és Fournier-xe 1 úgy találja, hogy sok, skrophulosisos természetűnek nézett tünet a veleszületett lues tünete, Rabi is figyelmeztet, hogy sok eset, melyet skrophnlosisos vagy tuberculosisos eredetűnek minősítenek, további lefolyásában luesnek bizonyul. Abadie is odanyilatkozik, hogy a skrophulásnak tartott szembetegségek nagy része veleszületett kiesen alapszik, ilyen első sorban a keratitis parenchymatosa. Panas 187tí-ban még nem ismeri el a lues hereditariát aetiologiai oknak, azzal érvelvén, hogy a lues nem várat megnyilvánulásában hónapokig és évekig, hanem az extrauterinális élet első heteiben mutatkozik; nem képzelhető tehát, hogy (5—8—10 évre volna szükség, míg a corneán mutatkozik. Igaz, hogy ugyanaz a szerző 1894-ben már hajlandó az esetek 40°/o-ában a lues hereditariát elismerni, de csak olyan értelemben, hogy az az egyénnél bizonyos „état cachectique“-t et „distrophique“-t teremt, melynek folytán a corneában táplálkozási zavarok állanak be. Panas-stú ellentétben Fournier azt állítja, hogy a veleszületett lues aránylag hosszú ideig rejtett maradhat és első tünetei az előrehaladottabb gyermekkorban, a pubertás idejében, sőt még azontúl is jelentkezhetnek. Hirschbery nem kívánja eldönteni, hogy a lues hereditaria első megnyilvánulásának melyik a felső kor határa, de az mindenesetre sokkal magasabb, mint azt a tankönyvek állítják. Fuchs is azt tartja, hogy a keratitis parenchymatosa a lues hereditaria legkésőbbi megjelenési alakjai közzé tartozik és így joggal tekintik a lues hereditaria tarda egyik legfontosabb és leggyakoribb tünetének. Egy esetét is említi, melyből kitűnik, hogy a keratitis parenchymatosa első megnyilvánulása lehet a veleszületett luesnek és egyáltalában nem feltétel, hogy ezt bármely más tünet megelőzze. Az eset a következő : Egy orvos 6 éves, különben egészségesnek látszó, jól fejlett fiúgyermeke parenchymás keratitisben betegedett meg. Az orvos nősülése előtt 12 évvel luest szerzett; felesége először halott magzatot szült, a második gyermek a szóban forgó fiú volt, kit az atya a születés óta pontosán megfigyelt, de soha a lues hereditaria legkisebb tünetét sem tapasztalta, mígnem váratlanul a parenchymás keratitis jelentkezett. Ezt tehát mint a veleszületett lues első kimutatható tünetének kell tekinteni. Hammerstein 13 éves betegnél látta a keratitist mint első tünetet; a beteg később elhalt és lépmegnagyobbodást és májgummákat találtak nála. Parinaud betegei közül is volt olyan, ki előzőén nem mutatta az infantilis syphilis semmiféle jelét, a keratitis volt a lues első megnyilvánulása. Ez egyezik Lannelongue nézetével, mely szerint a lues hereditariának harmadlagos tünetek, a másodlagosak kimaradásával jelentkezhetnek. Klein teljesen indokolatlannak tartja, hogy a bajt lues hereditariával hozzák kapcsolatba, mert ezt csak egyes esetekben lehet kimutatni. Grandclément is azt mondja, hogy a lues nem mint direct indító ok szerepel, hanem csupán mint a szervezetet gyöngítő tényező jöhet • számba, akár csak az
