Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
126 jól szokott feltisztulni, másrészt ha fel is tisztul a fennállott chorioiditis, illetőleg retino-chorioiditis, állandó peripheriás és centrális látási zavarokra ad alkalmat. Schmidt-Rimpler is figyelmeztet arra, hogy a disseminált chorioiditis a prognosist feltétlenül súlyosbítja, mert a cornea teljes feltisztulása daczára, csökkent marad a látás. Qróaz-nsk két uveitissel komplikált esete majdnem teljes megvakulással végződött. Bárha, a mint már mondottuk, olyan esetekről is megemlékeznek, melyekben a feltűnő tensiocsökkenés a gyógyulás reményét már-már kizárni látszott (Graefe, Piéchaud) és Klein két olyan beteget látott, kit kezdődő bulbus-sorvadással a javulásra kilátás minden reménye nélkül bocsátott el és mégis gyógyulás következett be, azért a nagyobbmérvü tensiocsökkenés mégis csak aggályos tünet, főleg ha a baj visszafejlődési stádiumában jelentkezik, mert az uvea súlyosabb természetű megbetegedése mellett szól. Magam is láttam két olyan esetet, a hol a szem mind petyhüdtebb lett és végül teljes phthisis következett be. Ilyen esetekben tehát nagyon óvatosaknak kell lenni a prognosis felállításában. Kedvezőtlen a kimenetel, ha a szariihártva görbületének megtartásával bár sklerozál és sűrű leukomaszerü homály állandósul (Graefe). Ilyen lefolyásúnk azok a keratitisesetek, melyeket Abadie, Dabadie, de Wecker kératite parenchymateuse maligne-nak nevez. A cornea fekólyesedése, és a fekélynek áttörése szintén a ritka, kedvezőtlen eredményre vezető complicatiók közé tartozik. Az ilyeneket Galezowski igen sűrű ereződéssel járó alakoknál látta, melyek majdnem a vérzés benyomását tették és melyeket kératite interstitielle irreguliére-nek nevezett el. Nagyobb mérvű látási zavarokat állandósít az a körülmény, midőn a szarúhártya mélyebb rétegeiben és hátsó felületén sajátos ránczképződés marad vissza. Ilyen esetet Dimmer ir le; Stanculéano egv esetének kórszövettani vizsgálatánál akadt ilyen ránczképződésre. Kevésbé veszélyes, de ugyancsak szokatlan complicatioról emlékszik meg Schweigger, ki a, szivárványhártya nagymérvű duzzadása folytán elülső synechiák kifejlődését látta, melyen azonban végre mégis leszakadtak. Az atypikus és súlyosabb következményű complicatiók között megemlítendő még az is, mikor az izzadmánv zsíros, vagy mészszerü elfajulása következik be (Ammon. Arit, Cuignet) és miután ez rendszerint a cornea közepén történik, a látás állandóan esetleg nagy mérvben zavart marad. Végül még csak azt említjük meg, hogy egyesek szerint a prognosis az aetiologiai momentum szerint különböző. így de Wecker a veleszületett lues alapján fejlődött parenchymás keratitist rosszabb prognosisúnak mondja, mint bármely más alapon fejlödöttét. Arit szerint a lymphás és váltólázas keratitisnek kedvezőbb a prognosisa, mint a hereditaria lueses keratitisé, a váltólázasé jobb, mint a lymphás keratitisé. Az uveának gyakori megbetegedése, — Syme a keratitis interstitialis 54 esetében 47-szer mutatta ki, önkéntelenül is arra a kérdésre vezet, nem részlettünete-e csupán a parenchymás keratitis az uvea megbetegedésének és ha igen, az uvealis megbetegedés a corneáról terjed-e át az uveára, vagy megfordítva, más szóval elsődleges megbetegedés-e a keratitis parenchymatosa és az uvea megbetegedése a másodlagos, vagy pedig először betegszik-e meg az uvea és ennek következményes megbetegedése azután a keratitis. Mindkét nézetnek vannak hívei, de sokkal több azoknak a száma, kik a szarúhártyai gyuladást mint önálló megbetegedést nem ismerik el, hanem azt egy mélyebben és pedig az uveában fészkelő megbetegedés részlettünetének, foly
