Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

127

tatásának és következményének mondják. Az első nézet mellett Arit nyilatkozik a leghatározottabb módon, midőn azt mondja, hogy a keratitis interstitialis (scrophulosa) ritka kivétellel önállóan és függetlenül a szomszédos részek megbetegedésétől jelentkezik és a corneára szorítkozik csupán. Panas elsődleges megbetegedésnek nézi a keratitist. Stellwag a keratitis parenchymatosát legalább az elülső uveális résznek, többnyire azonban az egész uvea megbetegedése részlettünetének tartja ; Swanzy szerint a baj tulajdonképen az uvealis tractus megbetegedése és Lapersonne is a cornea infiltratioját az uvealis megbetegedés következményének állítja oda (Tervien); Horner a keratitist a mélyebben fekvő bajok tükrének nevezi, Berry secondary keratitis“-nek mondja; Pilz is secundaer keratitis czímén Írja le ezt a keratitist, melynek synonymai gyanánt a keratitis vasculosát, scrophulosát és tuberculosát említi. Marshall kórboncztani vizsgálatai alapján kijelenti, hogy a keratitis interstitialis mindig uveitis következménye és hogy az uvea rendszerint egész kiterjedésében bántalmazott. Michel mintegy közvetítő álláspontot foglal el, midőn elsődleges és másodlagos keratitist különböztet meg. Az utóbbi mindig az iris, sugártest, chorioidea és sokszor a sklera megbetegedésével is összeszövődött, bár elismeri, hogy gyakran nem könnyű annak az eldöntése, hogy melyik részben lépett fel tulajdonképen az elsődleges baj. Hippel is úgy találja, hogy az elsődleges keratitis parenchymatosa létezésének bizonyítéka még hiányzik, és hogy az a feltevés, hogy a keratitis parenchymatosa ott is, a hol klinice elsődlegesnek látszik, mégis csak másodlagos, megdöntve egyáltalában nincs. Hivatkozik e végből Wagenmann-nak, Siegrist részéről is megerősített kísérleteire. melyeknél a két hosszú hátsó sugárverőér és több rövid sugárverőér átmetszése, házinyulaknál keratitis parenchymatosát okozott és Koster kísérleteire. ki a vortex vénák alákötése után ugyanezeket tapasztalta. Ezekben az esetekben tehát a látszólag elsődleges keratitis parenchymatosa mégis csak következménye volt a ehorioideát első sorban ért bántalmazásnak és így tulajdonképen másodlagos. Állításának igazolására a klinikailag elsődleges keratitisek szövettani vizsgálatait is felhozza és hivatkozik Fuchs, Mayer, Kriíkow és saját, emberi keratitis-esetére, továbbá Hennicke közlésére keratitis parenchymatosában szenvedett medveszemek bonczolásáról. Ezeknél a látszólag mindig elsődleges és önálló keratitiseknél az uvea többé-kevésbé mindig bántalmazott volt. Ezek a leletek azonban mind nem bizonyítják azt, hogy a keratitis a mélyebb változások következménye, vagy ellenkezőleg előidézője volt. Krakow különben a mélyebb részek változásairól alig is tájékoztat.

Hennicke itt említett esete még abból a tekintetből is különösebb érdekességgel bir, hogy bár klinikailag is, kórboncztanilag is keratitis parenchymatosáról volt szó, a látszólag egészen önálló keratitis mellett a sugártest és a chorioidea elülső részének bántalmazása is fennállott, anélkül azonban, hogy a szivárványhártya akár klinikailag, akár kórszövetileg részt vett volna a folyamatban. Épen ez az utóbbi körülmény az érdekes, azért, mert annak a lehetőségét igazolja, hogy a keratitis mégis az uveáról származhatott át még azokban az esetekben is, melyekben klinikailag a szivárványhártyán és a pupillán a legesekéivel)!) kórosat nem látjuk. Hennicke esetéből különben sem állapíthatjuk meg, sem azt, hogy a. keratitis elsődleges, sem azt, hogy másodlagos volt.

Hippel közlésekor tehát valójában úgy állottak a dolgok, hogy nem igen volt olyan szövettani adat, melylyel a kérdést tisztázhatták volna és így Hippel véleménye helyes és logikus, hogy sem az nem állapítható meg, hogy a keratitis parenchymatosa klinikailag elsődleges volta daczára is, mégis csak másod-