Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
120 ad integrum szokott bekövetkezni és Piéchaud egy esetét Írja le, melyben a tensio feltűnő csökkenése a gyógyulás reményét kizárni látszott, mely azonban mégis bekövetkezett. A tensioemelkedés meglehetősen ritka; Greeff szerint csupán nagyon hosszantartó bajnál mutatkozik. A keratitis parenchymatosa egy nem túlságosan heves, de nagyon hosszadalmas lefolyású esetében keratokonust, az intraoculáris nyomás fokozásával látott. Fuchs keratokonus nélkül is látott hypertoniát és ezt a fennálló chorioiditisböl magyarázza. Ha a baj kezdeti stádiumában, mikor a szarúhártya átlátszósága azt még megengedi, szemtükörrel megvizsgáljuk a szemet, sokszor az üvegtestet diffuse homályosnak látjuk és a szemfenék elülső részében, kisebb-nagyobb kiterjedésben, kisebb-nagyobb vöröses, szürke vagy fekete foltokat találunk, melyek a chorioidea elülső részének megbetegedése mellett bizonyítanak: chorioditis anterior. Fuchs-nak az a nézete, hogy ezt a chorioiditis anteriort, a keratitis parenchymatosa leggyakoribb kisérő tüneteként említenék, ha a szarúhártya homálya ennek megállapítását nem tenné annyiszor lehetetlenné. Néha ennek az elülső chorioiditisnek kimutatása, a másik, még meg nem betegedett szemen sikerül (Fuchs, Ancke). Erről a jelenségről, mely azzal a kérdéssel áll szoros összefüggésben, hogy a keratitis parenchymatosa elsődleges és önálló vagy másodlagos megbetegedés-e és hogy az uvea megbetegedése oka-e, vagy következménye-e a keratitisnek, még lesz szó. A látási élesség természetesen mindig, kisebb-nagyobb mérvben csökkent, rendszerint olyan mértékben, hogy a beteg csak nehány méterről, vagy csak egész közelből olvas ujjakat, esetleg csak kézmozgást lát. Ez természetesen a homály sűrűségétől és a pupillához viszonyított fekvésétől, de azután az üvegtest és uvea megbetegedésének intenzitásától függ. Ha a baj a legenyhébb esetekben, melyek egyúttal a ritkábbak, napok múlva, legtöbbnyire azonban hetek, sőt hónapok múltán tetőpontját elérte, megkezdődik a visszafejlődés stádiuma. Ekkor a homály először a cornea széli részein kezd ritkulni és mind áttetszői)!) lesz és ez a ritkulás és feltisztulás centripetálisan halad előre (Arit, Graefe, Fuchs, Fick, Hosch, Knies, Michel). A cornea közepe rendesen legutoljára és igen sokszor aránylag a leghiánvosabban tisztul fel (Arit, Fuchs, Hosch, Knies). A feltisztulás eleinte gyorsabban halad, későbben mind lassabban megy előre a feltisztulási folyamat. A vérerek száma is lassanként megfogy és végül egyesek szerint teljesen eltűnnek, mások szerint hosszasan, sőt állandóan, számban és ealiberben megfogyva ugyan, de fennmaradnak. A baj egész lefolyása heteket, hónapokat, sőt 1—1V2 évet vehet igénybe (Fuchs); átlagban 3—4 hónapra tehetjük a lefolyás tartamát. Saemisch úgy találja, hogy öregebb egyéneknél hosszadalmasabb és kevésbé kedvező mindig a lefolyás, ezzel szemben Schweigger, hogy a 20. életéven túl fellépett keratitisek lefolyása gyorsabb és enyhébb. Sem az egyik, sem a másik állítást tapasztalatból megerősíteni nem tudom. A baj kimenetele az esetek egy részében és pedig kis részében restitutio ad integrum, teljes gyógyulás ; egy másik, még pedig igen nagy részében, csekélyebb sűrűségű homályok maradnak vissza, melyek a látást nem túlságosan ugyan, de csökkentik; azért a szem még finomabb munkára is alkalmas marad és végül egy újból csupán kis részben a visszamaradó homály sűrűbb s így tetemesebben csökkenti a látást. Erre a kimenetelre nézve is eltérő nézetekre akadunk, mert egyes szerzők úgy találják, hogy a restitutio ad integrum a gyakoribb kimenetel és illetőleg bekövetkezik (Tervien, Klein, Jakoivlewa, Morax, Stilling), mások azt
