Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
116 Azonban nem minden eset van egészen híján a prodromális tüneteknek. Ezeket ritkán bár, de meg lehet figyelni t. i. akkor, ha a beteget egyik megbetegedett szemével orvosoljuk és e közben a másik szem is megbetegszik. Ilyenkor körülirt pericorneális belöveltséget láthatunk, mely a tvpikus lymphás injectiohoz hasonlít. Ez elmúlik, 1^—2 nap múlva más helyütt újból jelentkezik, míg egyszerre a szarúhártya is megbetegszik. így Írja le Graefe a prodromális tüneteket. Ilyeneket még nem láttam, de láttam azt, hogy a szarúhártyai homály megjelenése előtt, a limbus felül megvastagodott, kissé kiszélesedett és jelentékenyen kivörösödött, a nélkül hogy 3 napon át a szarúhártyán a homálynak még csak nyomát fölfedezhettem volna és csak ötöd napra jelenkezett a vékony, sávalakú, a dagadt limbussal concentrikusan elhelyezett homály, mely azután meglehetősen gyorsan terjedt. A limbusnak ez az „épaulette“-szerű duzzadása különben eléggé gyakori a parenchymas keratitis kórképében, csakhogy nem szokta ennyire megelőzni a homályt. A homály kétségtelenül az esetek túlnyomó nagy többségében a szarúhártya szélén kezdődik: ez annyira gyakori, hogy 116 esetem közül alig emlékszem egyre-kettőre is. melynél typikus parenchymás keratitis a cornea közepén kezdődött volna és azokban a kivételes esetekben, melyekben a homály valamennyire távolabb a széltől kezdődött, azokban sem volt a cornea széle tiszta, hanem kevésbé bár, de azért határozottan homályos. Fel kell azonban említeni azt, hogy erre vonatkozólag igen eltérő nézetekre akadunk az irodalomban, a mennyiben a szerzők egy része úgy találja, hogy a homály mindig a cornea szélén jelentkezik. így Hirschberg. Hosch, Knies, Michel, Jákowlewa; JJebele kutyánál is mindig ott látta először a homályt; egy másik része a szerzőknek, hogy majdnem mindig cornea szélén, tehát rendszerint: Panas, Arit. Horner, Ballenger. Bayer szerint lovaknál, kutyáknál és a szarvasmarhánál is igy van. A szerzőknek egy harmadik része szerint a homály hol a szélen, hol a középen kezdődik; ezt találja Fuchs, Schiveigger, Klein, Silex, Alexander, Pisti; végül egyesek azt állítják, hogy a homály rendszerint először a középen mutatkozik, így Galezowski, Fick. Ez azonban épenséggel nem áll! A szerint a mint a baj a szarúhártya közepén, vagy annak szélén kezdődik, a klinikai kép kifejlődésében is elütő lesz egymástól. Az előbbi esetben a cornea közepén, vagy ahhoz közel, apró, szürkés-fehér, elmosódott, a cornea közepi és mélyebb rétegeiben elhelyezett foltok jelentkeznek, melyeknek száma mind jobban felszaporodik és lassanként a peripheria felé terjednek, hol egyenletesen minden irány felé, hol meg sűrűbben az egyik vagy a másik irányba, de azért a cornea közepén mindig legsűrűbbek a' foltok és itt nagyobb foltokká folynak össze. Az egyes foltok között sem tiszta a cornea, úgy hogy mihelyt a foltok a cornea szélét elérték, a szarúhártya egész kiterjedésében sűrűn befutott üveghez hasonlóan homályos. A homály mind jobban terjedésével rendszerint megindul az ereződés is, midőn az újonnan képződött vérerek a limbus alatt a cornea szövetébe nyúlnak. Ha a szélen kezdődik a homály, akkor a szarúhártya szélének bármely részén és a mint megfigyeltem leggyakrabban felül, vagy felül-belül, vagy felül - kívül a szarúhártya homályos lesz. A homály többé-kevésbé concentrikus a széllel és eleinte csak nehány tized mm. széles. Mialatt mindjobban szélesedik, kerületileg is terjed, míg a cornea kerületének legnagyobb részét, vagy azt egészen elfoglalja, azután szélesbedik, végül az egész corneát, vagy annak legnagyobb részét ellepi. Megtörténik az is, hogy az eredeti homálytól távolabb egy második, majd egy harmadik peripheriás homály jelentkezik; ezek azután egymással összeérnek és összefolynak, majd azután centripetálisan szélesednek. T
