Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
115 A mint ismeretes, Arit az interstitialis keratitisek beosztására értékesíthető alapnak az aetiologiai momentumot tartja, bár megengedi, hogy egyes esetekben ilyen egyáltalában nem található, de úgy véli, hogy azok az esetek, melyek valamely konstatált alapbántalomtól függnek, oly feltűnően hasonlítanak fellépésükben és lefolyásukban egymásra, hogy az, ki a hasonló eseteknek egy bizonyos számát jól megfigyelte, olyan esetekben is, melyeknek causalis momentuma nem állapítható meg egykönnyen, az esetek analógiája révén útbaigazítást nyer. Arit szerint van keratitis interstitialis általános megbetegedés alapján, ez a keratitis lymphatica s. scrophulosa, a keratitis e lue hereditaria és a keratitis febris intermittens folytán, van keratitis mint helyi megbetegedés, ez a keratitis tx’aumatica és a keratitis rheumatica és végül van keratitis consecutiva, ez a keratitis iridocyklitis mellett és a keratitis bullosa, A keratitis parenchymatosa aetiologiájának tárgyalásánál ezekről még lesz szó. Végül még meg kell emlékeznünk a Fuchs-féle keratitis disciformis-ról főleg azért, mert egyesek úgy látszik a keratitis parenchymatosa annularis-sal tévesztik össze és ennek alapján constitutionális bajtól függőnek és endogen eredetűnek tartják, jóllehet a baj a legnagyobb valószínűséggel mindig ektogen fertőzésen alapszik, a mi, a mint látni fogjuk, különösen annak az elbírálásánál fontos, hogy constitutionális bajban, így pl. kiesben szenvedő betegnél sérülés után keletkezett keratitis valóságos parenchymatosa-e, és nem disciformis keratitis. A keratitis disciformis analog baj a Schirmer-féle keratitis postvaccinolosa-vid, a mint ezt Fuchs és Schirmer is egyaránt hangsúlyozza. Oly értelemben azonosok, hogy a vaccinafertőzés disciformis alakú keratitist szokott okozni és így minden keratitis postvaccinolosa egyúttal keratitis disciformis, természetesen megfordítva nem áll a dolog. A keratitis disciformisnál a szarúhártya középső rétegeiben korongalakú szürke homály fejlődik; a korong közepén rendszerint homályosabb, apró foltocskát látunk. A korong kerületét élénkebben szürke, éles szél határolja, melyet néha több, coneentrikusan elhelyezett körvonal alkot. A beszűrődés sohasem lesz sárga szinti és a cornea sohasem esik szét, csak kivételes esetekben mutatkozik egy-egy helyen apró anyaghiány. Az izgalmi tünetek rendesen nem nagyok, liypopion vagy nincs, vagy kicsi. A lefolyás 1—2 hónapra, sőt több hónapra terjed, míg az infiltratum végül állandó homálylyá alakul. Egyes felületesebben és mélyebben fekvő vérerek újképzése nem ritka. A betegség oka a corneának kívülről történt fertőzése, a centrálisán fekvő kis. szürkébb színű folt a mikroorganismusok behatolási helye. Az epithelsérülést hol könnyű természetű trauma, hol herpes febrilis okozza, sokszor az oka ismeretlen marad. A bajt nem szabad összetéveszteni az ugyancsak Fuchs-tói leirt gyűrű alakú abscessussal, mely genyedéses szarúhártyai gyuladás; ezt többnyire a proteus íluorescens okozza, melynek beoltásával Hancke mesterségesen tudott gyürtialakú abseessust csinálni. Ezután a kitérés után térjünk vissza a keratitis parenchymatosának a bekezdésben csak röviden vázolt tüneteire és foglalkozzunk azokkal valamivel behatóbban. Azt állítottuk, hogy a baj váratlanul lepi meg a szemet és ha könyezést, fénykerülést találunk, rendesen megállapíthatjuk már a kitört bajt. — Ez valójában így van; nem ritkán előtte való nap még subjective és objective teljesen egészséges a szem, másnap ott van a keratitis, természetesen kezdődő stádiumban, de azért már diagnostizálható. 8*
