Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

Ill A „parenchymatosa“ elnevezés mindenesetre nem egészen kifogástalan diagnosis, mert a parenchyma szó nem talál szorosan véve a szarúhártya saját szövetére. Littré, ki a parenchyma szót csupán a mirigyszövet számára lefoglalja, egyenesen azt hangoztatja, hogy a parenchyma távolról sem egyen­­értelmü szövettel általában, sem pedig valamely boncztani szerv saját szöveté­vel. Hirschberg azt találja, hogy a parenchyma is egyike azoknak az orvosi szavaknak, melyet sűrűn használnak, de nem igen magyaráznak. A pathologia­­anatomusok újképleteknél, daganatoknál, a daganat parenchymájáról beszél­nek. melyen — úgy tudom — a daganatsejteket értik, ellentétben a síromé­val, melylyel a tápláló vérereket magában foglaló kötőszövetet jelölik. Ha ezek után a corneának aránylag ugyan elég egyszerű szöveti szerkezettel biró, két szerkezet nélküli réteg közzé iktatott saját szövetét, a cornea parenchymájá­­nak mondják és az itt meginduló és legnagyobb részben itt lefolyó gyulladásról mint keratitis parenchymatosaról szóknak, azt gondolom, nem vétenek nagyot. Mindenesetre eléggé elfogadott és használt ez az elnevezés német, franczia, angol, olasz szerzők részéről. Az ugyancsak sűrűn használt keratitis interstitialis diagnosist, melyről Schweigger azt találja, hogy a legjobb és legmegfelelőbb, mert legkevesebb félreértésre adhat alkalmat, magam is igen helyesnek tartom, tekintve azt, hogy a gyuladás termékei főleg a cornea saját szövetét alkotó rostnyalábok közötti interstitiumokat foglalják el és hogy az interstitiumokban elhelyezett állandó sejtjei a corneának azok. melyek minden valószínűség szerint az első változásokat szenvedik. Mindenesetre kissé túlhajtott Hirschberg aggálya a kifejezéssel szemben, hogy az interstitium annyi mint köz, különösen kis köz és nem vonatkozhatik a közökben foglalt anyagra. A keratitis profunda diagnosisa ellen, melyet különben egy-két angol szerzőn kívül ma nem igen használnak, Aríf-nak is, Greef-nek is van kifogása, mert a mindössze alig 1 mm. vastag szövetnél ennek a kifejezésnek csak akkor lehet értelme, ha azt akarja mondani, hogy a lobos folyamat a cornea szövetében és nem annak felületén játszódik le, ez azonban genyes folyamatoknál is igy van, a szarúliártyai fekélyek is a mélységbe terjednek. Jóllehet a keratitis profunda diagnosisát a szóban forgó kórképre sem magam nem használom, sem nem ajánlom, mégis meg kell jegyeznem azt. hogy a genyes folyamatok megjelölésére az infiltratum suppurativum, az ulcus, az abscessus elnevezés áll rendelkezésünkre és általánosan használják is, zavarra tehát ez a kitétel nem adhat alkalmat, továbbá van nem genyes természetű keratitis superficialis és így a felület elkerülésével a mélyebb rétegekben lefolyó nem genyes természetű szarúliártyai gyuladást egész jogosan keratitis profundának lehet mondani. A „diffusa“ jelző Arit szerint illik ugyan a homályra, de nem a szarú­hártya gyulladására. Ám a homály is sok esetben, sőt mondhatjuk rendesen, korántsem diffus, hanem igen élénken telített foltokból, pontokból és vonalakból alkotott. Stellwag külön keratitis diffusáról és külön keratitis parenchymatosáról szól, ezt az utóbbi elnevezést akkor használja, ha a beszűrődések a szarú­hártya középső és mély rétegeiben sűrűbb felhőszerű vagy góczalakú tömeggé alakulnak. Ilyen külön elnevezésre nézetünk szerint semmi szükség nincs. Egyes szerzők csak keratitis diffusáról szóknak, mások a diffusa jelzőt hol a „parenchymatosa“, hol az „interstitialis“, hol meg a „profunda“ mellett is használják.

Next

/
Thumbnails
Contents