Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)

1908-07-26 / 2-3. szám

Ezzel befejezve jelentésemet, kérem a tisztelt közgyűlést, hogy azt jóváhagyóan tudomásul venni s számomra a felmentvényt megadni kegyeskedjék“.

A közgyűlés a titkár jelentését tudomásul veszi, a felmentvényt megadja és a választmánynak a jelentésben foglalt javaslatait elfogadja.

3. Ezután a két kilépő választmányi tag helyének betöltése következik. A közgyűlés Goldziéher Vilmos és Hoór Károly tagokat egyhangúan újból megválasztja az igazgató választmány tagjaivá.

4. A vakságügyi bizottság jelentését

Szily Adolf a következőkben terjeszti elő :

,.T. E. ! Tavaly társulatunk azt a határozatot hozta, hogy a vakság kérdését felkarolja és hogy megmérlegeli a megvakulás veszedelmének korlátozására szolgáló utakat és módokat. Már akkor Scholtz tagtársunk meggyőző fejtegetései alapján beláttuk, hogy erre a czélra első sorban gondosan beszerzett statistikai adatokra van szükségünk, melyekből nem pusztán a vakságnak valódi elterjedését, hanem a megvakulások fő okait is lehetőleg biztosan ismerhetjük fel.

Érdekes, hogy ezen szükség érzése akkor már úgyszólván a légkörben függött. Míg azonban minálunk a szemorvosok körében indult meg a mozgalom, külföldön a rakok tanítói készültek egy nagyjelentőségű lépésre ugyanebben az irányban. A külföldi mozgalom első nyilvánulása tavaly augusztusban a ■ vakok tanítóinak XII. nemzetközi congressusán Hamburgban történt meg. Wagner Emil, a prágai Klar-féle vakok intézetének igazgatója javaslatot terjesztett be, mely az összes művelt államokra kiterjedő egységes vakok statistikájának lehetővé tételére czélzott.

Ezen javaslat reformatorikus jellege kiváltképen abban áll, hogy azokon a rendszabályokon és intézkedéseken kívül, melyek az általános népszámlálásoknál a vakok kontingensének kimerítő megállapítására vezessenek, a szemorvosoknak messzire menő közreműködését követeli. A szemorvosoknak feladata volna, hogy a hivatalból feltárt anyagon szakszerű vizsgálatok alapján állapítsák meg minden egyes vakságnak okát. Ez roppant nehéz, sőt a mi országunk bizonyos vidékeiben jelenleg még talán keresztül sem vihető feladat. De hogy minálunk az ilyen áldásos munkához szükséges jóakarat nem hiányzik, sőt hogy egészen spontan reá vállalkozni készültünk, azt már tavalyi tanácskozásunk mutatta.

Büszkén is hivatkoztam erre, midőn Wagner igazgató levelére válaszoltam, melyben a szóban forgó mozgalomhoz való csatlakozásra felszólított.

Ezen levél az idén, február havában érkezett hozzám. Mellékelve voltak az előkészítő bizottság által kidolgozott kérdőívek a hivatalos, valamint a szakszerű nyomozások számára. Ezen kérdőívek összeállításában Schaidler a bajorországi vakok klassikus statistikájának szerkesztője, a svájczi Paly dr. és a prágai magántanár, Hirsch Camille dr. vettek részt.

Eredetileg két, bizonyos pontokban egymástól eltérő mintát terjesztettek elő, melyek egyikét azonban, időközben felmerült aggályok következtében, a bizottság maga elejtette. Az érvényben maradt kérdőíveket alorvosom, Herczogh Irma dr. úrhölgy szíves volt magyarra fordítani. Rövid bevezetés kíséretében közölni fogja.

A fennálló terv szerint az egységes vakok statistikájához hozzájáruló államok mindegyike a közös tanácskozásokban egy háromtagú albizottság által legyen képviselve, mely áll a statistikai áUamhivatalnak egy vezető hivatalnokából, egy vakok tanítójából és egy szemorvosból. Szükségesnek tartottam a