Szemészet, 1908 (45. évfolyam, 1-4. szám)
1908-07-26 / 2-3. szám
106 t. közgyűlés figyelmét ezen ügyre irányítani. A bizottság fontolóra fogja venni e kérdést, -vájjon tanácsos-e, hogy a magyar szemésztársulat mint olyan e mozgalomban részt vegyen, és erre vonatkozó javaslatát a jövő közgyűlés elé fogja terjeszteni.“ Herczogli Irma: A vakok intézeti tanítók 1907-ben megtartott XII. congressusán Wagner, a prágai Klar-féle intézet igazgatója nagyon tanulságos előadásban nagyjából képet nyújt a vakok statistikájának jelenlegi állásáról Európában; felfedi annak hiányosságát és hibáit és ismerteti azon módosításokat, melyeknek szem előtt tartásával igazán megbízható, kimerítőbb és útmutató gyanánt elfogadható statistikát lehetne nyerni. Az eddigi statistikák hiányossága részben onnan ered, hogy az egész mozgalom aránylag még fiatal: 1869-ben készült az első, részben pedig arra vezethető vissza, hogy a nyert alapanyag nagyon sok kívánni valót hagy még hátra. Az alapanyag hiányos voltának okát azon nehézségekben kell keresnünk, a melyekkel jár: a vakság megítélése, a lelet és előidéző okainak megállapítása, a kérdések feltevése, végül pedig nagyon komplikálja a kérdést a statistika alapját képező anyag különbözősége és az, hogy az egyes államokban más-más a publicatio módja. Az egyek államok természetesen önállóan, saját viszonyaikhoz alkalmazkodva és lakosaik műveltségi foka szerint kénytelenek eljárni statistikájuk készítésénél, és igy különbözőképen fogják fel a tekintetbe veendő momentumok helyességét. Ezért látjuk, hogy minden állam statistikáinak más-más sajátos jellege van és így csaknem lehetetlen összehasonlításokat tennünk. Elmulaszhatatlan kötelesség volna az európai államok mérvadó köreit arra bírni, hogy a vakok statistikájának megítélésénél egységes álláspontra helyezkedjenek az összes államokban azonos, összehasonlításra alkalmas alap nyerése czéljából. Az előadó táblázatban demonstrálja, hogy minden állam úgyszólván másmás kérdésekre terjeszkedik ki: csupán a vakok számának és nemének megállapításában egyeznek a statistikák. Lehetőleg tökéletes statistikák nyerésére vonatkozólag Pflügel egy régebben megjelent értekezésében tesz értékes propositiokat. A vakok összeszámlálását kétféle módon tartja eszközölhetőnek, vagy külön történjék orvosilag képzett közegek által vagy népszámlálás alkalmával általános kérdések feltevése útján. A tapasztalat szerinte ugyan azt bizonyítja, hogy az első módon nem jutunk kimerítő adatokhoz, mindazonáltal az ilyen külön számlálásokat ne hanyagoljuk el teljesen. Legajánlatosabb lenne a két módot akként kombinálni, hogy a népszámlálás alkalmával nyert pontos lajstrom alapján alkalmas orvosok által végzendő kiegészítő speciális vizsgálatok történjenek. Az előadó legfontosabb és legnehezebb momentumnak a komplikált megvakulási okokat tekinti, melyeket hivatalosan csupán Ausztriában korlátoltan feltüntetnek, különös súlyt helyezve az ok és lelet pontos különválasztására; csak akkor küzdhetünk sikeresen a vakság ellen, ha annak úgy előidéző okáról, mint pedig a betegség kimeneteléről tiszta képet tudunk alkotni magunknak. A vakok összeírásának egységes módja, annak egységes feldolgozása és közlése, a nyert adatok helyes, összehasonlító statistikai összeállítása csak az állami statistikai hivatalok támogatásával vihető ki gyakorlatilag. Népszámlálás alkalmával két részből álló kérdőív volna kitöltendő. Az A) ív kérdéseire hivatalosan felel az illető vak egyén. Mivel azonban a szükséges adatok beszerzése czéljából feltett kérdések egy része annyira magánjellegű, hogy hivatalosan nem követelhető az ezen kérdésekre való válaszolás, a másik B) ív kérdéseire privatim felel a később eszközlendő szemorvosi vizsgálat alkalmával.
