Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
86 foglaló kimutatás szerint pedig 2528 vak közül 10'87°/o vakult meg blennorhoea neonatorum következtében. De attól eltekintve, hogy a mi arányszámunk csak részben alapul tényleges adatokon, részben pedig számítás eredménye, figyelembe kell vennünk még azon körülményt is, hogy a magyarországi vaksági okok között a felnőtt és különösen az öregkorban érvényesülő vaksági okok jóval nagyobb számban fordulnak elő, mint az említett németországi kimutatásokban. E miatt azután természetesen a fiatalkori vaksági okokra kisebb százalék jut. Nézetem szerint összehasonlításra alkalmasabb számokat nyerünk, ha csak a cornea elroncsolása miatt megvakult egyéneket veszszük az összehasonlításnál figyelembe. lg} azután azt látjuk, hogy a cornea elpusztulása miatti megvakulásoknál Magnus nagy összeállításában 31‘7%-kal, a mi statistikánkban 37'44°/o-kal szerepel a blennorhoea neonatorum, a mi a fentebb közölt számadatokkal körülbelül összhangban is van. Nem szándékozom ezen helyen a blennorhoea neonatorum és a bábakérdés között fennálló sokszor megvitatott összefüggésre kitérni, de szükségesnek tartom megemliteni, hogy a mi tapasztalataink szerint az elhanyagolt vagy megvakulással végződő esetek csaknem kivétel nélkül a kezelő bába hanyagságának vagy lelkiismeretlenségének rovására voltak Írandók ; különösen a régibb időkben kiképzett bábák közül sokan nem hívnak orvost a gyuladt szemű újszülötthöz, hanem az anyja tejével és egyéb hatástalan eszközökkel gyógyítgatják a gyermeket, gyakran azzal nyugtatván meg az aggódó szülőket, hogy rta genyedség kifolyásától tisztul a gyermek szeme“. A felnőttek ophthalmoUennorhoeá-ykró\) a mely a cornealis vaksági okok között 57 esettel (az összes vakoknak 5'38°/o-a) szerepel, kevesebb a mondanivalónk. Bizonyos, hogy a míg genitális blennorrhoeák lesznek, mindig fogunk találkozni szemkankóban megvakult egyénekkel is. Az idetartozó megvakulások bizonyára ritkábbakká válnak majd a szemkórházak és szemorvosok számának gyarapodásával, mert bármily súlyos és veszedelmes legyen is ezen betegség, a kellő időben megkezdett szakszerű orvoslás mégis többnyire elejét veheti a szarúhártyák elpusztulásának. Javulást remélhetünk e téren a nép intelligentiájának és tisztaságérzésének fejlődésétől, különösen ha kiirtható lenne azon balbit, hogy az emberi vizelet a szembetegségek gyógyulására kedvező hatással van. Igen sok ophthalmoblennorhoea onnan ered, hogy az illető egyén valamilyen okból, rendesen közönséges hurut miatt megfájdult szemét a saját — gonococcusokat tartalmazó — vizeletével mosogatja. A bennünket oly közelről érdeklő trachomáról, mint a vakság egyik okáról részletesebben kell megemlékeznünk. Előrebocsátom, hogy a trachomának az egyes egyének munkaképtelenségének előidézésében sokkal nagyobb jelentősége van, mint a hogy a statistikák számadatai alapján gondolnék. A mi 1056 vakunk között mindössze 20 trachomától megvakult van felsorolva, vagyis az összes vakoknak l‘88°/'o a. Ennek oka az, hogy a trachomabetegeknél a vakság teljes gyógyíthatatlanságát igen nehéz megállapítani, mert hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy az egész szarúhártyát ellepő sűrű pannus nem fog-e egyik-másik esetben idővel mégis annyira feltisztulni, hogy a beteg látása a vakság határául megszabott 1 m.-röl való ujjolvasásnál többre megjavul; a kimutatásba bevett 20 vak kétségtelenül teljesen gyógyíthatlan állapotban volt jórészt elhegesedett corneákkal; de bízvást ötször ennyire tehető azon trachomások száma, a kiket betegségük, ha talán nem is örökre, de hosszú évek sorára munkaképtelenekké tett. Ha ezekhez még
