Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
68 meg, ha a folyadékkal nem bántunk elég óvatosan. Nagy nyomást ugyanis sohasem szabad kifejtenünk. Az említett szerző, miként előtte mások (Königshöfer, Gould stb., újabban Grandclémant) inkább a könytömlő masszálását ajánlják. Ha ezen eljárás egyedül akar czélhoz vezetni, még kevesebbet ér a tisztán gyógyszeres módoknál, de mint a szondázást támogató elbánás, kapcsolatban a könytömlő gyakori kinyomogatásával, bizonyos fokú haszonnal járhat. Kevés haszonnal járhat a Cahn-féle pelottás kötés is. A dacryocystitis chronica gyógyításában még manap is nagy szerepet játszik a Bowmann által először ajánlott rendszeres szondázás. Ezen eljárás sokféleképen módosították és bővítették. Itt az egyes methodusokról csak csak annyiban lesz szó, a mennyiben különböző elvi alapon állanak. Becker 0. javaslatának, hogy felhasítatlan könycsövecsen át vékony szondákkal tágítsuk a szűkületet, ma is vannak hívei. Mások vékony szondákat használnak ugyan, de felhasított könycsövecsen át. A klinikusok túlnyomó többsége azonban ma is a fokozódó vastagságú szondáknak hívei, melyeket a felhasított könycsövecsen át alkalmaznak. A könycsövecs felhasítása ellen nem is lehet komoly érvet felhozni. A helyesen keresztiilvitt hasítás sohasem okoz bajt vagy kosmetikus hibát, s ha esetleg elfogadhatnék is, hogy a könycsövecs capilláris szívó hatása csökken a felhasítás által, ez nem elég ok a felhasítás ellen, mert hiszen csak az egyik könycsövecske felhasításáról van szó, s mert módunkban van a könylevezetésben talán kevésbé fontos felső könycsövecskét használni fel a hasításra. Ezen felül a capillaritás, ha szerepel is a könylevezetésben, mindenesetre kevésbé fontos a könytömlő felől való szívó hatásnál. Viszont a fel nem hasítás ellen joggal felhozhatjuk, hogy a szonda a könycsövecskében forradásos szűkületeket okozhat, különösen, ha nagyobb kaliberű szondákat akarunk rajta átvezetni. Nem térhetünk itt ki a kis (Wecker) és nagy könycsövecshasításokra, valamint az alsó könyesövecskének aláfelé való felhasítására (Galezowski) sem, mert mindezek nem lényeges pontok a szondázásnál. A vékony szondákat illetőleg azonban meg kell jegyeznünk, hogy azokkal könnyen csinálhatunk álutat, a szűkület tágítása tökéletlen lesz, s így inkább van kilátásunk a visszaesésre. A fokozatos tágítás hosszadalmassága már régen sarkalja az operálókat, hogy a könyorrvezeték szűkületeit gyorsabban és jobban tegyék átjárhatóvá. A ductus csontos falának méretei valóban lehetővé is tennék, hogy a Bowjwűww féle szondáknál jóval vastagabbakat alkalmazzunk, de alkalmatlanná teszik ezeknek a szem felöl való alkalmazását a könycsövecsek vékonysága. A könytömlő megnyitását a bőr felöl vastag szondák bevezetése czéljából manap alig végzi valaki. Weber, mint ismeretes, a könycsövecs teljes feltárása és a lig. canthi int. átmetszése útján igen vastag konikusan táguló szondát használt, de ennek sincsenek ma már hívei. A Theobald féle vastag szondákat is többnyire elvetik a szerzők. Követői legfeljebb a Stüling-iéXz stricturotomiának vannak különböző módosított formában. Mindezen erőszakos és újabb forradásokat előidéző eljárások azonban, bár gyorsan adnak eredményt, az utánuk bekövetkező hegedéses zsugorodás s recidiva miatt nem helyeselhetök. A szondázásról általában látjuk tehát, hogy a ki nem elégítő eredmények a két végletbe viszik az operálókat. Egyrészt a vékony, másrészt a vastag szondákat dicsérik, az igazság itt is a középen lesz, s helyes a még
