Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
67 A conservativ eljárások közül feltűnően nagy számmal olvasunk javaslatokat az utóbbi évek irodalmában a tisztán gyógyszeres eljárásokról. A legkülönbözőbb szereket: antisepticumokat, ezek között az összes ezüst-fehérje-készítményeket, adstringenseket, enyhébb causticumokat, sőt az adrenalint is (Byers) ajánlották a könyutak átfecskendezésére. Az egyes szereket — melyeket felesleges részletesen felsorolnunk — a szerzők legtöbbje az Anel-féle vagy ahhoz hasonló fecskendővel juttatja a könytömlőn át a könyorrvezetékbe. Az átfecskendés a felső vagy alsó könycsövecske felhasítása után történik, de többen elvetik a felhasítást, sőt Neustätter még a fecskendő végét sem vezeti be a könycsövecskébe, hanem csak odaszorítja a könyponthoz. A gyógyszerbevitel másik módja a kakaóvajjal készült bougiek, melyek vájt kutatókkal vitetnek a ductusba (Thomalla, Steinitz). Antonelli protargolos gelatinszondákat használ, melyekhez azonban előzetesen szondázás útján készíti elő az utat, tehát nem tisztán gyógyszeres hatásra alapítja eljárását. Az átfecskendezést ajánlók egy része szintén nem egyedül a gyógyszertől vár hatást, hanem a folyadék nyomása útján iparkodik a könyutakat átjárhatóvá tenni. így a mi szerzőink közül Goldziéher a könycsövecsnek Weber szerint való teljes feltárása után Wecker-féle kaniilt vezet be, melyen át irrigator úiján ö% protalgololdatot folyat át a könyorrvezetéken. Továbbá Kocsis is számit a folyadéknyomásra oly esetekben, a melyekben szondázás által nem lehet czélt érni. 0 kanült vezet be a könyorrvezeték át nem járható helyéig, a kantilhöz kaucsukcső útján fecskendőt alkalmaz, melylyel sublimat-oldatot befecskendez és visszaszí addig, a míg a folyadék tisztán nem jő vissza. A folyadék nyomása idővel átjárhatóvá teheti a ductust. Ziemnek külön fecskendője van, mely tolás- és húzásnál állandó nyomást gyakorol a szűkületre. Ezen pumpát hol a könytömlőn át, hol az orr felöl alkalmazza. A gyógyszeres eljárásokkal kapcsolatban említhetjük meg a serumos kezeléseket. Javaslatba hozták a Marmorék- és Doyen-féle antistreptcoccus- és a iíöwer-féle antipneumococcus-serumot, melyekkel a könytömlőgenyedéseket sikeresen lehet meggyógyítani. A tisztán gyógyszeres eljárások ellen azt kell felvetnünk, hogy nem számolnak a könytömlőgenyedés okával, a ductus-szükülettel. Ha antisepticumok vagy akár bakteriumellenes serumok képesek is teljesen megszüntetni a könytömlö genyedését s így látszólagos gyógyulást előidézni, végleges eredményt csak a legkönnyebb esetekben, olyanokban adhatnak, melyekben a könyorrvezeték gyuladásos beduzzadása volt csak jelen. Ilyen esetekben akár az adrenalin is adhat eredményt. A dacryocyst itis chronica túlnyomó nagy számában azonban forradásos szűkület van jelen, melyet tisztán gyógyszeres úton végleges sikerrel nem lehet megszüntetni. Más, ha a folyadék nyomá sára is számítunk, ez adhat néha eredményt, de az eszközök útján való tágításban mégis csak inkább biznék, mert az eszköz jobban a kezünk ügyében van. A gyógyszeres eljárásnak van azért bizonyos jogosultsága, de csak úgy, ha az az eszközös eljárást támogatni van hivatva. így elérhetjük, hogy a levezető út teljes helyreállítása előtt már megszűnjék a könytömlögenyedés, sőt talán kisebb tágulatai is visszafejleszthetök. Megjegyzendő különben, hogy a fecskendezéseknek is vannak ellenzői (pl. Kuropatwinski), mert állítják, hogy a folyadék tágítás útján csökkenti a könytömlö falának rugalmasságát. Ezen ellenvetés túlzott, s csak akkor áll