Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
158 dete ismeretlen s annak pontos leirását, valamint más koponyaformatióktól való elkülönítését Enslin-nek köszönhetjük ; az oxycephal koponya azonban igen közel áll ezen koponyaformatiohoz, valamint az ú. n. trigonocephal koponyához is, melynél szintén fordulnak elő látási zavarok. Mivel azonban mindezen koponyaalakoknál ugyanaz a látási zavar oka, mindezen koponyákat egy csoportba foglalhatjuk össze. Természetes, hogy nem minden ilyen koponyánál fordulnak elő látási zavarok; Enslin maga is közöl néhány esetet, hol typikus toronykoponyánál sem a szemen, sem a látásban nincsen eltérés. Úgy látszik tehát, hogy nem a koponya alakja mint olyan oka a látási zavarnak, hanem még egy másik faktornak is kell szerepelnie, melyet legnagyobb valószínűséggel az orbitában kell keresnünk. A mi a szemem feltalálható elváltozásokat illeti, előre megjegyzem, hogy a tőlem vizsgált esetek egyikében sem volt már látás, hanem teljes amaurosis volt jelen mindkét szemen. Más közleményekben több esetet találunk leírva, melyeknél nem volt teljes amaurosis, hanem több-kevesebb látás maradt vissza; ez esetekben a látótér is mutat bizonyos elváltozásokat, melyekről azonban betegeimnél nem győződhettem meg. A betegek már külsőleg feltűnnek a bulbusok nagy prominentiája folytán. A szemek erősen kidüledtek s kivétel nélkül mindnyájánál nystagmus van jelen. Ezenkívül összes betegeimnél atrophia nervi optici postneuritica van jelen. A szemfenék e mellett nem myopias, a mi némikép megmagyarázhatná a szemtekék protrusioját. Egyetlen egy esetben sem láttam más szemfenéki elváltozást, mint ezt. Az irodalomban közölt esetekben is majdnem kizárólag neuritis opticát vagy postneuritikus atrophiát találunk említve, azonban néhány esetben genuin atrophia lett megállapítva. Összesen három ilyen esetet találtam leírva; valószínű azonban, hogy ezen esetekben is neuritis ment előre, mert ezen esetekben az atrophia nervi optici már nagyon régen állott fenn s ismeretes dolog, hogy a postneuritikus atrophia képe hosszú idő múlva a genuin atrophiáéhoz hasonlóvá válik, mint már Graefe is kiemeli, hogy bár a neuritikus atrophia nagyon hosszú ideig megkülönböztethető a primaer atrophiától, de nem örökké. Enslin esetében a beteg, kinél primaer atrophia volt jelen, 63 éves korában került megfigyelés alá s látásromlásról vagy rossz látásról nem volt tudomása, egész életében egyformán látott; fel kell tehát tételezni, hogy az atrophia már nagyon régen állott fenn. Ugyanígy áll a dolog a többi esetekben is, melyeknél genuin atrophia lett megállapítva. Hogy minő különböző végeredményekre vezetett az ezen koponyadifformitásnál fellépő neuritis optica, azt legjobban mutatja az én hét esetem, kiknél teljes amaurosis van jelen, holott ha áttekintjük az ez irányú irodalmat, azt látjuk, hogy legalább a kétoldali amaurosis igen ritka. A legkifejezettebb szemfenékeiváltozásoknál is még elég jó látás lehet jelen, így Schüller1 esetében az atrophia nervi optici mindkét szemen teljesen kifejezett volt, e mellett a virus bal szemen kézmozgásokra szorítkozott, jobboldalt pedig 4/5 volt. Újabban időben Patry1 2 is közölt 27 esetet s ezeket s az irodalomban közölt eseteket áttekintve, hangsúlyozza azt, hogy az oxycephaliánál létrejövő neuritis vagy pangásos papilla igen jóindulatú s nem igen vezet teljes megvakulásra. Talán véletlenségnek tulajdonítható az, hogy összes eseteimben amaurosis van jelen mindkét szemen, ez azonban mindenesetre ellene szól annak, hogy a koponyaeltorzulásnál fellépő pangásos 1 Centralblatt für praktische Augenheilkunde. 1881. 2 Paris G. Jacques 1905.
