Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
159 papilla mindig oly jóindulatú volna. A neuritis fellépési idejére vonatkozólag azt találjuk, hogy az legnagyobbrészt az első életévekre esik. Még azon esetekben is, melyekben a betegek a baj keletkezését későbbi korra teszik és gyakran jegyzik meg, hogy a rossz látás már legkisebb gyermekkoruk óta áll fenn. Oly esetekben, hol az amblyopia vagy amaurosis csak egyoldali, könnyen érthető, hogy ezt a betegek több esetben csak véletlenül vették észre idősebb korukban, de az atrophia bizonyára már régen fennállott. Az általam vizsgált hét esetben a vakság négy esetben már születésök óta áll fenn, a többi három esetben a megvakulás az 1—3. életév között állott be. Fel kell tehát vennünk azt, hogy a látóideg megbetegedése már a kora ifjúságban lép fel és karöltve jár a koponya és orbita rendellenes fejlődésével ; csak egyes ritkább esetekben vehető fel, hogy a neuritis optica későbbi években keletkezett. A későbbi életévekben fellépő látóideglob is csak úgy egyeztethető össze az egész bántalom kórképével, ha ezen látóideglob a koponya fejlődésének befejeződése előtt lépett fel, mivel a bántalmat a varratok túlkorai csontosodása okozza, s ez csak akkor eredményez rendellenes koponyaalakot, ha a koponya még növekedésben van. Azon elváltozásokat, melyeket Patry említ, így degeneretio pigmentosa retináét, lencsehomolyosodást stb. egy esetben sem volt alkalmam látni; mint már említettem, eseteimben kizárólag postneuritikus atrophia van jelen. Divergentia sincs jelen egy esetemben sem, mint ezt több helyen találom említve, különösen azon esetekben, hol az egyik szem látása még aránylag jó volt, míg a másiké rossz, s ez esetekben a divergentia tisztán az amblyopiának vagy amaurosisnak tulajdonítandó, a mennyiben a rosszul látó szem a legerősebben húzó izom, a rectus externus irányában tér ki. A szem prominentiája azonban majdnem kivétel nélkül említve van, ugyanígy a rossz visussal biró vagy épenséggel amaurotikus szemeknél a nystagmus. Nagyon fontosnak tartom ezen betegeknél a refractio megállapítását és pedig azért, mivel a bulbusok nagy prominentiája s a némelyektől észlelt divergentia a szem tengelyének meghosszabbodására vagyis myopiára engedne következtetni. Myopia azonban egyetlen egy esetemben sincsen; négy esetben emmetropiás a szem, három esetben pedig hypermetropia van jelen. Ugyanilyen adatokat találunk felemlítve az összes szerzőnél; ők is emmetropiát vagy hypermetropiát vagy hypermetropos astigmatismust találtak ; nagyon csekély számú esetben van myopia említve, de ezen myopia oly kis fokú, hogy semmi esetre sem szolgálhat a prominentia magyarázatául s más okot kell felvennünk, t. i., hogy az orbita igen rövid és sekély, mint ezt később látni fogjuk. A betegeknél más agyidegekre vonatkozó elváltozások nem voltak találhatók. E mellett hangsúlyoznom kell, hogy a betegek kivétel nélkül igen intelligensek s egyáltalában a vakságon kívül semmi abnormitást sem mutatnak. Ezen lelet egyezik a külföldi szerzők, különösen Ensiin és Patry észleléseivel, kik ezen betegeknél kivétel nélkül nagy intelligentiát találtak. Meg akarom itt említeni még azt is, hogy Enslin azon állítását, hogy ezen koponyadifl'ormitás feltűnő túlnyomó számban férfiaknál lép fel, szintén megerősíthetem, a mennyiben hét vizsgált esetem közül hat fiú s csak egy leány. Hogyan magyarázhatjuk meg ezen esetekben a látóideg megbetegedését? Nem szenved kétséget, hogy a megbetegedés oka a koponya eltorzulásában fekszik, mivel semmi más ok sem deríthető ki; a koponya sajátszerü alakjának oka pedig bizonyos varratok túlkorai elesontosQdása. Hogyan magyarázhatjuk ebből a neuritis optica létrejöttét ? A kérdés megvilágítására
