Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
154 mezni nem volt képes. Most utólag visszagondolva, egyik esetét teljesen hasonlónak találja az előadó által leirt extraetio utáni sebrepedés következtében támadt kimenetelhez, míg a másik az itt bemutatott kis fiúnál — sérülés következtében — keletkezetthez. Barlmj János szerint Markbreiter kartárs kísérletei is támogatják előadónak azon álláspontját, hogy a vérben oldott haemoglobin diffusio útján jut a cornea szövetébe. 3. Eisenstein Jakab (Szeged): Tömlő a tülkhártyában. T. E.! Sclerális cysták létezéséről nem volt tudomásom, mikor a következő eset került gyógykezelésem alá: B. J. 22 éves aradmegyei Ágris községbeli raunkásember a múlt évi augusztus hó 18.-án vétette fel magát a szegedi közkórliáz szemészeti osztályára. Előadása szerint négy év előtt Zemplénmegyében körobbantás közben a fúrólyukba tömött puskapor felrobbanása folytán jobb szemén megsérült. Bevitték a sátoraljai kórházba, hol néhány hétig kezelték és jobb szemgolyóját ki akarták venni, a mibe sehogy sem akart beleegyezni, mire javult állapotban hazabocsátották. Később több vidéki kórházban keresett gyógyulást, de mindenütt a szemgolyó eltávolítását ajánlották neki, a miről hallani sem akart. A múlt év tavaszán észrevette, hogy jobb szemén felül egy hólyag kezd nőni, miért is Budapestre ment és valamely szemkórházat kereste fel. Itt azonban ismét csak enucleatiót proponáltak neki, a mibe most sem akart beleegyezni. Budapesten találkozott egy ismerősével, a ki a szegedi kórházban szabadult meg valami súlyos szembajból és ennek tanácsára Szegedre jött. így került gyógykezelésem alá. Előadása közben jobb szemét figyelmesen nézvén, ennek felső corneosclerális határán egy jókora babszemnagyságú staphyloma intercalarét véltem látni, miért is érthetőnek találtam, hogy mindenütt enucleatiót ajánlottak neki. Magam is azt hittem, hogy egyéb teendő nem lesz. Miután azonban már tudtam, hogy erről a beteg hallani nem akar, másrészt érdeklődésemet felköltötte az egyszerű fiatal ember, a ki városról városra megy és kitartással keres gyógyulást beteg szemére, egyelőre a megfigyelés álláspontjára helyezkedtem, mely egészen más eredményre vezetett. A status praesens a következő volt: Az elég jól táplált, egészséges arczszínü fiatal ember arczának jobb felén a puskaporrobbanásból visszamaradt nagyszámú kékesszürke petty látható, szintúgy bal tenyerén és alkarján. A jobb szem conjunctiváján is látható nehány ilyen kékes petty, míg a corneát, melynek belső-felső részén kis lencsenagyságú leucoma adhaerens van jelen, több szürke foltocska tarkítja, csak alsó-külső részén van egy tisztább hely, melyen át, ha a beteg felfelé néz, a szarúheg által felfelé húzott és eltakart pupilla alsó szabad széle látható. A felső corneo-sclerális határon egy jókora babszemnagyságú és alakú, hosszabb átmérőjével haránt fekvő, a sclerával egyforma színű, nagyobb részt a sclerára, de kissé a corneára is átterjedő kidomborodás van jelen, melynek közepe táján a képlet bennéke a megritkult szöveten átulfeketéllik. A kidomborodás fölött a kötőhártya eltolható, a képlet maga a szemgolyóval szemben semminemű mozgathatóságot nem mutat, mintha azzal egy volna. A szemgolyó tensioja nem fokozott, a kidomborodott, csekély fluctuatiót mutató résznek feszültsége, a mennyire ezt ujjal megállapítani lehet, nagyobbnak látszik mint a szemgolyóé. A szem quantitativ fényérzése jó, az elébe
