Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
155 tartott kéz mozgásait látja. Nagyfokú ciliáris injectio, fénykeriilés és könycsurgás van jelen, mi a másik különben ép szem látását is zavarja. Ezen lelet után a staphyloma intercalare diagnosisát el kellett ejteni, miután a szem fényérzése aránylag jó volt és a bulbus nem mutatott olyan fokozott feszültséget, mely a staphyloma létrejöttét megmagyarázta volna. Nem lehetett tehát mást gondolnom, mint hogy egy nagyobb subconjunctivális cystával van dolgom, mely a selerához erősen oda van nőve. Ezen feltevésben, melyet a traumatikus eredet is valószínűvé tett, augusztus 21.-én műtétet végeztem a betegen azon czélzattal, hogy a cystát a scleráról leválasztom és eltávolítóm. A műtét a következőképen folyt le: A cysta fölötti kötöhártyát hosszirányban felhasitottam és fel- és lefelé a cystáról leválasztottam, a mi elég könnyen ment. Most köröskörül kerestem egy helyet, hol a cysta és a sclera közé kerülhetnék, ilyet azonban nem találtam, mert a cysta mellső fala mindenütt simán és minden megszakítás nélkül ment át a sclerába, illetőleg lefelé a corneába. Ezen keresés közben a cysta mellső falának középső megvékonyodott része beszakadt és belőle víztiszta, sárgás színű, híg folyadék ürült ki, a nélkül, hogy ezáltal a bulbus vagy a mellső csarnok tensioja változást szenvedett volna. Most hegyes egyenes ollóval a nyíláson át a tömlőbe behatolván, ezt jobbra-balra egész hosszában felhasítottam, mikor is kitűnt, hogy műszeremmel a sclera rétegei között vagyok, hogy tehát a cysta nem a tülkhártya fölött, hanem annak belsejében jött létre oly módon, hogy az a sclera és részben a cornea szövetét két rétegre osztotta és mellső, talán vékonyabb rétegét hólyagszerüleg domborította. Az üreg falai belül mindenütt ínszerüen fényesek, fehérek és átlátszatlanok, alsó corneális részében sötétebb szintiek és áttetszők voltak. A kifolyt sárgás színű serumon kívül semmi egyéb szövetképződés benne nem volt látható. Ilyen körülmények közt legjobbnak tartottam a cysta mellső falát egészen eltávolítani. A tömlő helyén egy babszemnagyságú, a többi sclerától világosabb színe által elütő, kissé besüppedt, illetőleg kivájt folt maradt vissza, melyre a leválasztott conjunctivát reáborítottam. Műtét után a ciliáris izgalom tünetei rövidesen megszűntek, mire szeptember hó 7.-én a cornea legtisztább helyének megfelelöleg kivül-alól még iridektomiát is végeztem. Ezen második műtét következtében a beteg visusa 5/»o-re emelkedett. Hogy miért nem többre, erre nézve a colobomán keresztül megejtett szemtiikrözés adta meg a magyarázatot, a mennyiben a szemfenéken előrement chorioiditis nyomait lehetett látni. Szeptember 19.-én, mikor beteg gyógyultan távozott, a cysta után visszamaradt világosabb színű, besüppedt folt még változatlanul látható volt és úgy látszott, mintha ez a folt állandóan meg akarna maradni. Mindezek után semmi kétségem sem lehetett többé, hogy egy úgyszólván intramurális sclerális cystával volt dolgom, mely az évekkel előbb történt traumával okozati összefüggésben állott és e szerint a traumatikus cysták categoriájába volt sorozandó. Vermes dr.-nak a tavalyi közgyűlés alkalmával felolvasott érdekes dolgozatából és még érdekesebb kísérleteiből tudjuk, hogy mi módon jönnek létre az ilyen cysták és habár a lövési sebeknél a viszonyok kissé mások mint a közönséges sebzéseknél, mégis alig tudnék más magyarázatot adni, mint hogy a lőpor- és kőrobbanás alkalmával valamely idegen test vagy felületes szövetrészlet a sclera szövetébe bevitetett és itt később cystaképződésre adta meg az első impulsust. A sclera szövetének merevsége érthetővé teszi, hogy miért vett ez a eystaképződés oly sok időt igénybe és miért járt ez oly erős ciliáris izgalmakkal.
