Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
148 A szarúhártya a vérzéssel szemben legtöbbször indiflerensen viselkedik, ritkább esetekben azonban a sérülést követöleg néhány nap vagy néhány hét múlva a cornea sajátságos változást szenved. A vér a szarúhártyába beivódik s előáll azon klinikai kép, a mit Hirschberg találóan „Durchblutung der Hornhaut“ névvel illetett. A szarúhártya egynemüen sötétvörös elszíneződést nyer, majd barnásvörös, illetve csokoládébarna színűvé lesz, melyet később zöldes majd szürkéssárgás szín vált fel. Az elszíneződés élesen elhatárolt, korongalakú, a szaruhártya kiterjedésének háromnegyedrészét foglalja el olyanformán, hogy a cornea széli részei keskeny öv alakban átlátszók maradnak Legsűrűbb a homály a szarúhártya közepén, innen a peripheria felé kissé veszít teltségéböl. Sem foltosságot, sem csíkoltságot, vagy bármely rajzolatot rajta észrevenni nem lehet, olyan, mintha teljesen egynemű színes anyaggal volna impregnálva. Felszíne csillogó marad, néha secundaer elváltozások miatt kissé érdes vagy szurkált felszinü is lehet. Különösen hasonlít azon klinikai képhez, melyet az elülső csarnokba luxált (esetleg elszürkült) lencsénél látunk, sőt ezzel bizonyos körülmények között összetéveszthető, mint a hogyan ez egy Ízben Nagel klinikáján meg is esett. A lencse eltávolítása czéljából végzett punctio corneaenál, sűrű kátrányszínü vér ömlött ki a csarnokból, lencsének nyoma sem volt, és a cornea korongalakú elszíneződését megtartotta. A corneának vérrel való beivódása csoportjába nem sorolhatók azon valamivel gyakrabban észlelt esetek, midőn súlyos szövetközti szarúhártyagyuladásoknál, bőven erezett leukomáknál, vagy súlyos phlyctaenás pannusnál, érrepedés következtében, vagy diapedesis útján a vaskos plastikus izzadmányban, a hegben, vagy genyesen szétesett szarúhártyában vérzéses csíkok vagy foltok jelentkeznek, melyek aránylag rövid idő alatt eltűnnek. A vérrel beivódott szarúhártya feltisztulása a széli részekről indul meg, leghosszabban megmarad a borusság a cornea közepén. A feltisztulás rendszerint több hónapig, de a legtöbb esetben néhány évig is eltarthat. Legtöbbször látást rontó állandó homály marad vissza a cornea közepén. A cornea vérrel való átivódásának egyik föfeltétele a vérzés a szem belsejében, történjék az sérülés vagy sebzés útján vagy pedig ritkábban spontan (E. v. Hippel). Baumgartennek először volt alkalma a vérrel átivódott szarúhártyát mikroskopiailag vizsgálhatni. A szövetében meg nem változott, teljesen ép Descemet-hártyával és szöveti szerkezettel biró cornea lemezei között sajátságos képleteket talált, melyeket ö alacsony rangú gombáknak gondolt. O különböző nagyságú élénken csillogó pálczika vagy kissé kerek élesen határolt képleteket látott, melyek a cornea közepén különösen sűrűn voltak egymás mellé helyezve, a cornea széli részei felé a testecskék ritkábbak és feltűnően kisebbek voltak. A cornea lemezeiben vagy az epithelsejtekben ezen testecskékböl egyet sem látott. Erős savak és alkaliák, chloroform, aether és alkohol teljesen hatástalanoknak bizonyultak, jódra és kénsavra barna illetve barnásfekete színezés T
