Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
142 tényleg igen változatos alakot ölthetnek, a mi azon köztudomású tényben lelheti magyarázatát, hogy a pneumococcusok virulentiája igen ingadozó. A pneumococcus conjunctivitis sporadikusan minden életkorban felléphet, az epidémiák azonban rendszerint gyermekeket támadnak meg. A mi betegeink, kettő kivételével, 30 évnél fiatalabbak voltak. Újszülöttek ophthalmoblennorrhoeájánál pneumococcusokat nem találtunk, de ilyen betegünk általában igen kevés volt. A cornea másodlagos megbetegedései pneumococcusluirutnál ritkán fordulnak elő és lehetséges, hogy azon két esetünkben, a melyek eorneális fekélyképzödéssel jártak, a cornea fertőzése volt a primaer megbetegedés és a coccusok a corneafekélyböl kerültek rá és harapództak el a kötöhártyazsákban. Hogy milyen úton történik a fertőzés, még nincs kiderítve, de talán gondolni kell itt is a légutak hurutos állapotára, mely igen gyakori kísérője a bántalomnak. Trachomás conjunctiván pneumococcusokat két Ízben találtunk. Az egyik betegnél a trachomás hegekkel átnőtt kötöhártyán mérsékelt hurutot találtunk, a másik egy más helyen bővebben leírandó megbetegedés képét nyújtotta. A legtöbb pneumococcushurutot októberben észleltük. Általában a a pneumococcus conjunctivitisek a téli hónapokban szoktak leggyakrabban jelentkezni, amint geographice is az északibb vidékeken nagyobb frequentia állapítható meg. A therapia olyan, mint az egyéb okokból eredő heveny és idült hurutoknál. Streptococcus. A streptococcus conjunctivitis a ritkább megbetegedések közé tartozik és vagy az aránylag enyhébb lefolyású ú. n. „conjunctivite lacrymale“ képében jelenhetik meg, vagy súlyos pseudomembranás, esetleg nekrotizáló és gyakran szarúhártyaszéteséssel járó alakot ölt. A mi betegeink conjunctiváján mindössze hat esetben találtuk e baktériumot; ezen conjunctivitisek közül kettő volt csupán acut és ezek sem jártak ily súlyos jelenségekkel. Az egyik esetben könnyen leválasztható álhártyák voltak jelen; e mellett chemosis és a praeauriculáris mirigyek érzékenysége. A beteg egy 26 éves nő, a kinek gyermeke kanyaró kíséretében lefolyt erősebb kötöhártyagyuladásban szenvedett. Ennél a conjunctiva tarsi duzzadtnak és érintésre kissé vérzékenynek mutatkozott, de jelentékenyebb destructiót nem lehetett észlelni. Valószínűnek tartjuk, hogy ezen esetben az asszony gyermekétől kapta el a bajt, mert tudvalevőleg egyes — rendszerint súlyosabb — kanyaró- és vörheny-járványok streptococcus conjunctivitisekkel járnak. Az úgynevezett lacrymalis conjunctivitis egy heves tünetekkel járó hurut, a mely a könyorrvezeték szűkületeihez csatlakozik és gyakran irishyperaemiát okoz. Mi csak egy streptococcuslelet mellett találtunk szűkület a könyorrvezetékben ; a betegnek azonban csak igen kis fokú hurutja volt, a mely a lacrymalis conjunctivitis kórképébe egyáltalában nem illik be. A többi három betegnél chronikus hurutot találtunk s ez esetekben nem lehetetlen, hogy az itt-ott látható streptococcus láncz nem is volt pathogen jelentőségű, hanem feltehető volt, hogy a conjunctivitis a szemhéjszélgyuladáshoz mint másodlagos betegség társult és a streptococcusok csak acciden-T
