Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
141 Pneumococcus. A Koch-Weeks-conjunctivitishez némileg hasonló képet tüntetnek fel a Frankel-Weichselbaum-féle diplococcus pneumoniae által okozott conjunctivitisek. Minthogy ezen coccusok néha egyes példányokban a normális conjunctiván is előfordulnak (Lawson az ép kötőhártyák l°/o, Rymovicz 9°/o, Heinersdorf 5°/o-án találta), némely esetben nem lehet egész biztosan állítani, hogy a kórfolyamat okozója tényleg a pneumococcus-e vagy más jelenlevő baktérium. Sőt megesik, hogy chronikus conjunctivitisben szenvedő egyének kötőhártyaváladékában nagy számmal feltaláljuk őket, a nélkül, hogy a betegen a specifikus pneumococcusgyuladás jelenségei előbb vagy utóbb felléptek volna. Mindezek azonban kivételes esetek. A pneumococcus conjunctivitisek typikus klinikai képe Axenfeld szerint föképen epidémiák alkalmával jut kifejezésre, a midőn igen acut jelenségekkel gyorsan köszönt be a betegség. Miként Axenfeld magát kifejezi, a bajnak nincsenek absolut jellegzetes tünetei, de mégis észrevehető egy bizonyos relativ, jellemző magatartás- A kórképnek súlyossága igen különböző : a blennorrhoeához hasonló esetekkel egészen enyhék váltakoznak. A középsúlyosságú megbetegedéseknél a tünetek főleg a conjunctiva palpebrális és bulbáris részén játszódnak le, a mennyiben ezek többé - kevésbé erősen megduzzadnak. A betegségnek csakhamar beálló tetőpontján bő, híg, könyes czafatos váladék termelődik. A szemhéjak mérsékelten duzzadtak és vörösek, a zugok néha nedvedzök. Miként a Koch-Weeks-conjunctivitisnél, úgy itt is álhártyás vagy phlyctaenás eruptiók támadhatnak, valamint kisebb vérömlenyek is. A mi azonban az előbb tárgyalt conjunctivitisnél nem konstatálható és a miben épen a pneumococcus conjunctivitis fösajátossága rejlik, az az, hogy a baj elérvén tetőpontját, mint más pneumococcusok okozta betegségeknél is (pneumonia cruposa), a tünetek kritice elvesztik hevességüket és ezzel lépést tartva a pneumococcusok a váladékban erősen megfogynak, majd eltűnnek, illetve helyet adnak a conjunctiva közönséges élősdieinek, a staphylococcusoknak és a xerosis-baoillusoknak. Mi ilyen kritikus lefolyást csak egy esetben láttunk, mert a legtöbb beteg csak az egyszeri vizsgálat alkalmával került elénk, egy része pedig már akkor, midőn a tünetek múlófélben voltak. 23 conjunctivitises egyén közül, a kiknek kötöhártyáján pneumococcusokat találtunk, blennorrhoeaszerü tünetek egynél sem voltak. Heveny conjunctivitist kilencz esetben, subacut hurutot pedig két esetben találtunk, kilencz beteg egyszerű chronikus kötöhártyagyuladásban szenvedett, három pedig látható elváltozások nélkül hurutos panaszokkal jelentkezett. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ezen esetekben a fent leirt typus szerinti heveny pneumococcus conjunctivitis folyt volna le előzetesen, mert, mint említettük, a typusos pneumococcus hurutok krisise után a coccusok csakhamar eltűnnek a váladékból, már pedig ezen chronikus esetek legtöbbjében a pneumococcusok feltűnő nagy számban voltak találhatók. A pneumococcusoknak chronikus hurutoknál való ezen feltűnő gyakori előfordulása más észlelők tapasztalatainak némileg ellentmond, a mennyiben a pneumococcus általában mint az acut conjunctivitisek kórokozója szerepel. Ámbár ezen aránylag kevés észlelésből végérvényes következtetést nem vonhatunk, mégis fel kell tennünk, hogy a pneumococcusok ezen chronikus hurutoknál is kórokozók és nem ártatlan élősdiek gyanánt szerepeltek és ennélfogva nem tartjuk kizártnak, hogy a sporadikus pneumococcus conjunctivitisek
