Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
121 világos sárgát nyerünk. A színvakság elemzésénél fontos az a tétel, hogy a retinális folyamatok csak párosán eshetnek ki, míg az idegfolyamatok egyenként is. Ezeket elörebocsátva, a Müller-féle elmélet alapján a színvakság különböző nemeit a következőképen magyarázhatjuk. 1. A protanopiánál a retinális és belső piros és a belső zöld ingerlékenység, 2. a deuteranopiánál csak a belső piros és zöld esett ki. 3. a) A sárga-kék vakság egyik typnsánál (Hering) hiányzik a belső sárga és kék, b) a másiknál (König) pedig a belső és a retinális sárga és kék ingerlékenység szűnt meg. 4. a) A normális világossági elosztással biró totális színvakoknál a 4 chromatikus belső folyamat, b) a protanophoz hasonló teljes szinvaknál a 4 belsőn kívül még a retinális piros-zöld hiányzik. c) A legrégebben ismert typusnál, melynél a centrális értékek a sötét értékekkel megegyeznek, e pálczikák működnek s azért nem tartoznak ide (Stäbchenseher). [A felrajzolt sémán bizonyítja az előadó a felsorolt tételeket.] Valamennyi eddig ismert typnst ezen elmélettel könnyen és plausibilisen meg lehet magyarázni. Müller elméletének föhibája tán az, hogy szerfelett szövevényes és ép ez oknál fogva nem méltatják kellően. De annál inkább alkalmazzák a legújabb időkben a színvakság magyarázatánál. Müller-nek 1896-ban jelent meg elmélete.1 Előtte néhány évvel Mrs Ladd-Franklin1 2 amerikai egyetemi tanárnő elmélete látott napvilágot, mely azonban első sorban a színtelen és színes érzet differentiatioját akarta megfejteni a moleculák kevéssé tisztázott chemiai bomlásával. Ladd Franklin még a négyszínelmélet modiflcatioját is megkísérelte, melyben azon érdekes hypothesissel áll elő, hogy a sárga és kék folyamat a fehér folyamat diflerentiálódásából vagy bomlásából ered, míg a piros és zöld folyamat a sárga folyamatnak ismételt bomlására vezethető vissza. Az utóbbit azzal igyekszik bizonyítani, hogy „tiszta piros“ és „tiszta zöld“ vegyítve nem a fehérnek, hanem a sárgának érzetét váltja ki. Hering elméletével ezen felfogás nem áll ellentétben, mert Hering tiszta piros alatt nem a spectrális pirosat, hanem egy extraspectrálisat ért. Ebbinghaus3 4 5 és König4 elméletei, melyek abban egyeznek meg, hogy a szembibort, valamint a szembibor regeneratioja után előálló szemsárgát látósubstantiának tartják, ma már nem képezik vita tárgyát, mert mindkét elmélet egy kézen fekvő téves felfogásból indult ki. Hogy csak egyet említsek, hogyan képzelhető el, hogy a szembibor a kék érzet előidézésére szolgál, midőn szembibor az ideghártya centrumában tudvalevőleg nincsen. Ezen elméletek megjelenése után hosszú csend állott be. A múlt év végén azonban egyszerre három színelmélet került felszínre. Az egyik 1 E. E. Müller, Zeitschrift f. Psychologie. X., 1. és 321., 1896. és u. o. XIV. 2 Chr. Ladd-Franklin, Zeitschr. f. Psychol. IV. 211. 1. 1892. és Mind III. 9 sz. és II. 8. sz. 8 Ebbinghaus, Zeitschr. f. Psychol. V. 145. 1. 1893. 4 König, Sitzungsber. d. Akad. d. Wiss. Berlin. 577. 1. 1894. 5 Bcihlmatm, Wiener mediz. Wochenschrift.
