Szemészet, 1906 (43. évfolyam, 1-5. szám)

1906-01-28 / 1. szám

tételezni. S így a gyanú szükségkép a papillitisnek orbitális, retrobulbáris eredetére terelődött, a mely feltevést azonban egyelőre a látótérvizsgálat lehetetlen volta miatt az említett okokon kívül csak a beteg által panaszolt 8 még részben meglevő fájdalmak támogatták.

A bántalom lefolyása csakhamar világossá tette a kórképet. Az esténként adott 2 gm. aspirin és meleg tea útján előidézett erős izzadások után ugyanis a látás már három nap múlva annyira visszatért, hogy kétségtelenül megállapítható lett, miszerint mindkét szemen nagy kiterjedésű absolut centrális scotoma van jelen ; e mellett a peripheriás látás a jobb szemen 2 m.-röl, a balon 1 m.-röl való ujjolvasás. A szemfenéken jelen volt pangás csökkent; papillák kevésbé kiemelkedők, határuk körülirtabb, vénák nem annyira tágak s a bal papillán volt vérzés felszívódott. A kezelés hetedik napján, deczember 12.-én a lelet a következő: jobb szemen a látásélesség b/so, a balon ®/70; a látótér peripheriája mindkét szemen szabad, jobboldalt 15 ° ú centr. relativ scotoma, baloldalt körülbelül 15 °ú absolut centr. scotoma mutatható ki s a színlátás e szemen a peripherián is hiányos. Pupillák egyenlően középtágak, fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. Pangásos jelenségek a szemfenéken nem láthatók ; mindkét papilla niveauja rendes, határaik elég élesek, színük normális ; vénák rendes tágságúak.

Tekintettel a javulás gyorsaságára, az izzasztást, melyet a beteg jól tűrt, egy-két pihenő nap közbeiktatásával az említett módon folytattuk tovább. Deczember 20.-án jobb szemén ■’> 5, a balon 5 io a visus. Jobb látótér teljesen szabad, színlátás jó, míg a bal látótérben rendes külső határok és jó peripheriás színlátás mellett még körülbelül 5°-ú centrális relativ scotoma van jelen. A közelből való olvasás a jobb szemmel kifogástalan, a bal szemen azonban a scotoma nehezíti az apróbb betűk olvasását. A functionális vizsgálat eme kedvező adatai mellett az ophthalmoskopia a korai stádiumhoz képest váratlanul mindkét látóideg kezdődő atrophiáját mutatta; a bal papilla határozottan halvány, a jobbon a decoloratio csak részleges s a külső félre szorítkozik. A látóidegfők elhalványulása a két hét múlva megejtett vizsgálatnál még kifejezettebb ; most már a jobb papilla egész területében sárgásfehér, ugyanígy a bal papilla is, de fokozottabb mértékben. Az azóta előrehaladott atrophia daczára is a jobb szem látásélessége teljes, sőt a bal szemen is a visus 6m re javult meg; látóterek normális kiterjedésííek, scotoma a jobb szemen egyáltalán nem, a balon is csak paracentrálisan igen kis területen jelentkezik a zöld színre vonatkozólag. Az aspirint kihagytuk.

Utolsó Ízben f. év január 13.-án volt alkalmam a beteget vizsgálni; a functionális és objectiv lelet az imént elmondottal mindenben egyezik ; roszszabbodás semmi irányban sem következett be s az a kis fájdalmasság, mely a szemgolyók hátranyomásánál még előzőleg megvolt, ez alkalommal teljesen hiányzott.

A bántalom lefolyása tehát megerősíti azon már az első vizsgálat után támadt gyanút, hogy esetünkben a látóidegnek aeut retrobulbáris, orbitális gyulladásával volt dolgunk. Az összes említett tünetek, mint: rohamos megvakulás, fájdalmak a szem mozgásainál, a látásnak aránylag gyors visszatérése, a centrális scotoma, majd az utóbb bekövetkezett partiális atrophia n. opt. typusos tünetei a neuritis retrobulbáris acutának.

Esetünk a súlyosak közé sorolandó, mert a foramen opticum körül támadt gyuladás oly nagyfokú pangást idézett elő, hogy annak tünetei már intraoculárisan is, mint pangásos papilla, láthatóvá váltak, s mert az izzadmány nemcsak kizárólag a papillo-maculáris rostokat bénította meg, miként