Szemészet, 1906 (43. évfolyam, 1-5. szám)
1906-01-28 / 1. szám
15 A kötőhártyatályogok Saemisch szerint1 a legritkábban előforduló szembetegségek közé tartoznak. Saemisch az ilyen tályog tüneteit a következőképen Írja le : „A megbetegedés helyén félgötnbszerü kiemelkedés támad, a melynek átmérője 3 mm.-ig terjedhet. Belöveltség csak a gócz környékén van, a kötöhártya többi része változatlan ; a kiemelkedés sárgás-vöiös, felette a kötőhártya eltolható; a baj nehány nap alatt fejlődik ki izgalmi tünetek és váladékképződés nélkül.“ Saemisch az irodalomból a kötöhártyatályogoknak nyolcz esetét gyűjtötte össze; három esetben a bulbáris conjunctiva alá fúródott pillaszőrök okozták a bajt, egy esetben izületi csúzban és bronchitis putridéban szenvedő asszonynál iridochorioiditissel együtt mint metastasis képződött egy conjunctivatályog; a többi esetekben az aetiologia ismeretlen maradt. Bakteriológiai leletet csak az említett metastatikus tályog leírásában találtam felemlítve. A genyböl staphylococcus pyog. aureus tenyészett ki. A mi esetünk az eddig leírtaktól több tekintetben különbözik Valamennyinél egy tályogról van szó, míg a mienknél feltűnő épen a tályogok sokasága, a mi a fertőzésnek sajátszerü progrediálására, a kötőhártya szövetében való tovacsúszására vall. A másik eltérő jelenség a szemtekei kötöhártya általános erős meglobosodása, a mely a többi esetekben hiányzik. Csak Schiess (lásd Saemisch esetében van szó chemosisról. Lehet, hogy ezen különbségeket a fertőző mikroorganismus kiilönfélesége okozza; a míg azonban újabb bakteriologice is megvizsgált esetek nem akadnak, nem lehet eldönteni, hogy a fent leirt jelenségek egy subconjunctivális streptococeus-fertözésnek typikus tünetei-e vagy sem. A streptococcusoknak tudvalevőleg elég fontos részük van a kötöhártyabetegségek aetiologiájában. A croupos conjunctivitisek egy részét streptococcusok okozzák, s a diphtheria conjuntivae is, ha streptococcusok társulnak hozzá, a rendesnél is jóval súlyosabb lefolyású szokott lenni. Streptococcusok okozzák ezenfelül a meglehetős ritkán előforduló „conjunctivitis lacrymalist“, a mely a könyorrvezeték szűkületeivel kapcsolatosan lép fel ; jellemző tünetei a fülelötti mirigynek megduzzadása és egy iritikus izgalom, a mely az erősen meggyuladt kötöhártyáról felszívódott toxinok által okoztatik. A mi esetünkben igen feltűnő volt az, hogy a kötöhártyának tarsális része alig vett részt a gyuladásban, úgy hogy egy tulajdonképeni erősebb conjunctivitisröl a szó szokott értelmében nem volt szó; egyszerűen egy közepesfokú hyperaemia volt jelen, a milyen pl. egy phlyctaenás eruptiohoz is szokott társulni. Pedig a tályogok megnyitása után a szétfolyó geny az egész kötöhártyazsákot elárasztotta virulens streptococcusokkal s azt lehetett volna várni, hogy erre a kötöhártya egy erős gyuladással fog reagálni. Hogy ez nem történt meg, abból újra azon következtetést vonhatjuk le, hogy mint sok másféle betegségnél, úgy a streptococcusconjunctivitisnél is, nem elég a baj kitöréséhez a pathogen mikroorganismusoknak (bármily nagy számban való) jelenléte, hanem ahhoz egyéb — előttünk eddigelé ismeretlen momentumok is szükségesek. ügy látszik, hogy csak olyan csirok, a melyek a kötöhártya iránt úgyszólván specificus affinitással viseltetnek, mint a Morax-Axenfeld vagy a Koch-Wecks-féle bacillusok — képesek minden egyéb segítő körülmény nélkül gyuladást kelteni. Scholtz Kornél dr. egyet, tanársegéd. 1 Graefe-Saemisch: Handbuch der Augenheilkunde V. k. 1. rész.
