Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-04-30 / 2. szám

papnövelde tanárának, Zsigmondy Sámuelnek leánya volt. Fivérei közül Zsigmondy Vilmos, a bányamérnök és akad. lev. tag, Selmeez városnak sok ideig orsz. képviselője, lett a legismeretesebb, bár a többi is neves állást foglalt a közéletben. Anyám korán elhúnyt, két fiút hagyott maga után : Frigyest (később a budai Mátyás-templom újraépítőjét) és Vilmost (t. i. engemet). Atyám még egyszer nősült és még nyolcz gyermeket nemzett. Ezekből már csak kettő él : Gusztáv (hajóskapitány) és Lajos (pénzügyi hivatalnok Zalában). A nagy család fenntartása atyámnak sok anyagi gondot okozott.

Gyermek- és fiúkorom.

Születtem (Frigyes bátyám után) 1843-ban, április 21-én Budapesten a Lipótvárosban. Itt jártam egy elemi osztályt, Balassovich Lajos kedves emlékű evaug. iskolatanitó alatt. Azután Orsovára kerültem 1850-ben, hol egy évig magántanitásban részesültem, utóbb a görög-keletiek iskolájába járattam. Ez időben Frigyes bátyámmal új görögül szoktunk volt csevegni, mire Zardeili Zachariás tanitónk (athéni származású) rövid idő alatt képesíteni tudott minket. 1852-ben Lőcsén kosztban voltam „német szó“-ra.

A gymnasiumot 1853-ban Debreczeuben 185U-ig jártam, honnan Budapestre, a piaristák gymnasiumába kerültem és itt a VII. és Vili. osztályt végeztem.

Mig tizedik életévemig bőségében voltam azon benyomásoknak, melyek a gyermek képzeletének kitöltésére szolgálnak, azontúl a 10 — 18-ik életévig túlnyomóra kerültek azon személyes tapasztalatok, melyek az öntudatra ébredés szakában a jellem fejlődésére és a törekvések irányára határozó befolyással vannak.

A Debreczenben töltött hat év sokban emlékeztet az angolok C'ollege-életére: a tantárgyakon kivid a tanárok személyisége és az iskolatársakkal folytatott apróau mozgalmas napi élet tették az anyagot, inelylyel a lélek betelt. Valamennyi tanáromra tisztelettel és hálával kell emlékeznem: becsületeseknek, önálló itéletűeknek és hazafiaknak igyekeztek minket fejleszteni, — olyauokkká, mint a minők maguk is voltak. Legélénkebb benyomást hagyott Ladányi Gedeon és Osterlamm Ernő. Az előbbi, mert mindenekfelett fenkölten férfias és gyökeresen magyar jelleme imponált. Az utóbbi, mert humanistikus csiszoltsága és a szélsőségektől tartózkodó életbölcs Ítélete fogva tartott, nemes érzésmódja pedig meghatott. Egészben saját életfolyásom nyomán hiszem, hogy a serdülő korban a kisebb város, mint jellemesebb élettel minket körülvevő, kedvezőbb a nevelésre, mint a főváros. E mellett az önmagába térést is lehe tőnek hagyja. Valóságos hévvel űztem akkor a zenélést is, mint a mely későbbi évekbeu is kedélyi életem fellegvára maradt. Atyámtól a franczia és később az angol nyelvet tanultam.

Budapesten a piarista-gymnasiumban Szepessy Imre és Lutter Nándor tanáraim tették reám a legmaradóbb benyomást. Az érettségi vizsgáláshoz tanulást oly komolyan vettem, hogy napi 14—16 órára terjesztettem a tanulást, mibe egészen belesoványodtam. Még ma is, daczára az azóta eltelt 34 évnek, elégszer álmodom, hogy még az érettségi vizsgálat előtt állok, holott azt kitünően tettem volt le.