Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-04-30 / 2. szám

Egyetemi és szakbeli tanulmányok.

Már tiúkoromban az orvosi pályára vágytam. Anyagi helyzete atyámnak nem engedte volna meg. hogy annyi gyermeke közül az egyikért ilyen költséget egymaga viseljen. Gondviselésszerű fenkölt gondolkozásával Liedemann Frigyesné, atyámnak volt neveltetője, ebben is segítségül jött és o mind Frigyes bátyámat, mind engemet a felsőbb taníttatásban teljesen részesíttetet’t.

1860-ban, októberben, Becsben kezdtem az orvosi tanfolyamot járni, hol anyámnak egyik fivére, Zsigmondy Adolf, a közkórháznak főorvosa volt. Nála laktam jó ideig és mindvégig buzdításait és tanácsait élveztem. A tanfolyam egy közti félévét Budapesten töltöttem és itt különösen Balassa mint műtő nagyon lelkesített. A többi kilencz félévet Becsben végeztem.

Míg a gymuasiumban az volt érzésem, hogy tanáraim az emberiség tiszteletre méltó részének képviselői, a kiknek cnlturális álláspontjára nekem is felemelkednem kell: itt az egyetemen tanáraimat a szellemi haladásban vezérférfiaknak ismertem fel, a kiknek magánjelleme mellékes és lényegtelen az ő nagy szellemi alkotásaik mellett, és kiknek színvonalát szellemi téren megközelíteni olyannak, mint az ón csekélységem, teljesen lehetetlen. Bámulva tekintettem fel hozzájuk és igyekeztem tanaikat nemcsak a tények közlése szempontjából, hanem az észjárás elvi oldaláról is felfogni. így az iuductiv módszerbe az évek folyamán beleéltem volt magamat és végre a sokkal későbbi években (mint tanár) önálló búvárkodásokban is próbálkozhattam.

ílyrtl, Brücke, Bedtenbacher, Skoda, Schuh, Oppolzer, Arit, Hebra, mind nagyban lelkesítettek. Alakjaik eltöriilhetetlenül vésődtek lelkiíletembe

1866-ban egymásután lettem orvosdoktor-, sebészdoktor, szülészmester és (később, 1871-ben) szemészmester.

Azon év októberében külföldi útra indultam. Berlinben Graefe Albrecht hallgatója voltam fél évig. Ott támadt a vágy az általános orvosi pálya helyett annak egy szakmájában munkálni; ebben, ha tudok, kiválni; és pedig épen a szemészetre vetni magamat. Graefe személye ideálként állott elém. További vándorlásaimban már mindenütt a szemészet iránti vonzalom vezetett. Londonban, Párisban hosszabban maradtam, de általános emberi tapasztalás szerzése czéljából sokfele megfordultam: a Rajnán, Svájczban, Németország legtöbb jelentős városában.

1867. október 1-jén ismét Bécsben voltam, igyekezve, hogy Arit-nál szemészeti gyakornokká, majd assistenssé lehessek. Ez sikerült is. Öt évig voltam Arit személye körül és klinikáján, minden időt a szembetegekkel és a szemészeti szakirodalommal töltve. Arit személyisége igen nagy hatással volt reám, mint ember, mint tanár, mint szemorvos, mint tudományos újító és búvár, — egyaránt. Benyomásomat felőle később, emlékbeszédben felette, formuláztam (1888). Klinikai gyakornok 1867— 1870. (három év) cs klinikai assistens 1870 -72. (két év) voltam.

Azalatt Magyarországba szálak fűződtek, melyek végleges elhelyezkedésemre vonatkoztak. Hirschler Ignácz dr. érdeklődött irántam és mindjobban baráti gonddal lett irányomban. Neki köszönöm, hogy az irányadó közoktatási és tudományos irodalmi személyekkel érintkezésbe hozott, úgyszintén hogy szellemileg áldásosán befolyásolt.