Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-10-05 / 3-4. szám

382

szer jótékony álmot hozott a betegre, a következő naptól kezdve a javulás lassan megindult és a beteg újabb bárom hét múlva teljesen meggyógyult.

Íme egy eset, a melyben még csak nem is pterygium, hanem pseudopterygium okozta izgatás lényeges szerepet játszott a szem egy igen súlyos megbetegedésében. E megbetegedésről, az iridocyklitisről, nem merném ugyan állítani, hogy a pseudopterygium által okozott vongálás vagy feszülés okozta, de hogy élesztette a bajt, annyi bizonyos. És ez adott esetben elég világos is, hiszen tudjuk azt, hogy a sugártestnek épen a felső része, a szivárványhártya és főleg magának a sugártestnek bajainál, mily rendkívül érzékeny, úgy hogy szinte egy gyenge lehelet reá elég, hogy már a legintensivebb fájdalmakat kiváltsa. A pseudopterygiura pedig épen ezen legérzékenyebb terület felett volt. Teljesen elegendőnek tartom azt a feszülést, a mely a pseudopterygium két fixpontja között fennállott, a sugártest állandó izgatására, a melyhez még az is hozzájárul, hogy a szem mozgásaikor némi vongálás is keletkezik, a mire vissza is lehet vezetni a beteg azon panaszát, hogy különösen, ha megmozdította a szemét, óriási fájdalmakat érzett, e fájdalmak, mint azt jól megfigyelhettem, legintensivebbek voltak, ha a beteget le- és balfelé nézettem. A pseudopterygiumnak úgy a feszülése, mint a vongálása normális viszonyok között elenyésző csekély voltánál fogva semmi reactiót sem kelt, de Iétrejö a reactio akkor, midőn a szem oly tálon-túl érzékenynyé válik, mint az iridocyklitis fellépésekor is.

A pseudopterygium eltávolítását követő javulást talán annak tulajdoníthatnék, hogy a mütevés által keletkezett vérzés elvonóan hatott a sugártestre. Ezt azonban azért tarthatjuk kizártnak, mivel a mütevést adrenalin előzetes becseppentésével hajtottam végre és így egy csepp vérveszteség sem jelen volt.

A pterygium, ha nem lobos vagy hurutos, minél nagyobb, minél tömörebb a pterygium feje és minél kevésbé sima, egyenletes a szemhéj kötőhártyája és minél többet veszített a szemhéj normális elasticitásából. Tehát e súrlódás például nagyobb lesz a trachománál, legyenek akár friss trachomaszemcsék jelen, akár legyen bár elhegesedett trachoma, de a hegesedés a szemhéjporcz elgörbül ésével járt.

A szem vongálása kisebb-nagyobb mértékben akkor jő létre pterygium jelenlevése mellett, ha a szem a mozgásait végzi. E vongálás annál nagyobb, minél jobban feszült a pterygium és minél jobban megközelíti a szem mozgásainak iránya a pterygium hossztengelyét és minél nagyobb a szándékolt mozgási kitérés. Természetesen, csak oly irányú szemmozgások hozhatnak létre vongálást, melyek a pterygium eredésének helye felöl indulnak a pterygium feje felé.

Hogy a pterygium állandó feszülés alatt is áll, annak bizonysága egyrészről keletkezésének és növésének módja, hogy a feje mintegy maga után húzza a testet, de másrészről legjobban demonstrálják ezt azon pterygiumok, melyeken épen a feszülés miatt hosszirányú ránczokat látunk. A mi pedig egy gömbfelület két fixpontja között feszül, az eo ipso arra a gömbfelületre bizonyos nyomást gyakorol.

Ezekből látható, hogy a megállapodott pterygium sem egészen közömbös a szemre nézve, mert ez állandó mechanikai izgatást gyakorol reá. Most már, ha a viszonyok olyanok, hogy a szem ezen izgatásokat minden reactio nélkül tűri, akkor az izgalmi tüneteket sem látjuk kifejezve. De megváltozott viszonyok között, ha a szem valamely betegségbe esik, ugyanazon fokú izgatás, mely a szem egyébként egészséges állapotában a legkisebb reactiót