Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
383 sem váltotta ki, teljesen elegendő lehet ahhoz, hogy oly reactiót keltsen, a mely a megbetegedést súlyosbítja vagy a gyógyulás elé szárabajövö akadályt gördítsen. Mint láttuk, a fentebb leírt II. esetben, a hol iridocyklitis volt jelen és a gyógyulás akadályát az képezte, hogy egy pseudopterygium a feszülése által nyomta a corpus ciliare tájékát és hogy általa a szem mozgásaikor vongálások jöttek létre. Közbevetöen megjegyzem itt, hogy a pterygiumot és pseudopterygiumot végeredményben egészen azonos képződésnek tekinthetjük. Az elmondottakból azon következtetéseket vonom le: 1. A megállapodott pterygium nem tekinthető a szemre nézve közömbösnek. 2. A szem megbetegedéseinél a megállapodott pterygium a kóros tüneteket növelheti és élesztheti. 3. Ha a szem megbetegedéseinél nem zárható ki teljes biztossággal a megállapodott pterygium kóros befolyása, az feltétlenül eltávolítandó. Küzdés a vakság ellen.* Irta: Grósz Emil. Hatvan éve, hogy nagyatyám a magyar orvosok és természetvizsgálók hetedik, gróf Andrássy György elnöklésével Kassán tartott vándorgyűlésén Magyarország nagyszámú világtalanja érdekében indítványt tett. Érvelése, eszmemenete, szomorú adatai ma sem évültek el — de javaslatai sem valósultak meg! A midőn a vándorgyűlések központi választmányának megtisztelő bizalmából ma e helyről az ország egyik legrégibb társadalmi intézményének tagjaihoz van alkalmam szólni, a jó ügy iránt érzett lelkesedés s a múlt iránt táplált kegyelet egyaránt késztet, hogy azt a zászlót, melyet nagyatyám olyan kitartással, annyi tudással tartott magasra, s melyet a kegyetlen végzet olyan korán kiragadott a kezéből: ma újból felemeljem s megkíséreljem, hogy gyönge szavammal elérjem azt, a mit az ö nagy tekintélye kedvezőtlen viszonyok között teljességében megvalósítani nem tudott. Ivell-e azt önöknek mondanom, hogy a vakság a legborzasztóbb csapás, a mi az embert érheti ? Hiába mondják, hogy a vak kedélye rendesen derült, hogy Milton vakon mondta tollba „Elvesztett paradicsomát“, hogy a vakok között aránylag kevés az öngyilkos, hasztalan mutatnak reá a világtalan férfi boldog családi életére, hiába emlegetik azokat, kik vakságukban nyerték vissza elveszett életkedvüket: a ki látta az anya kétségbeesését, hogy nem gyönyörködhetik gyermekében, a ki hallotta a családfő panaszát, hogy nem tud többé övéinek kenyeret adni, a ki tanúja volt annak, a mint a vak tanuló látásáért könyörög: az megért, a mikor azt mondom, hogy a vakság a legsúlyosabb csapás, a mi bennünket érhet! De nem is csoda, hogy ez így van. A szem az az érzékszervünk, melynek segélyével a legtöbb szellemi táplálékot kapjuk, a külvilággal való érintkezésünk legbiztosabb eszköze, * A magyar orvosok és természetvizsgálók 33.-ik vándorgyűlésének megnyitó ülésén Szegeden tartott előadás.
