Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
376 is irtható ki egészen, de legalább annyira kipusztulna, hogy a trachomások szánna, úgy mint a nyugati országokban, az összes szembetegeknek csak nehány százalékára sülyedne és ennek következtében a trachoma-kórház maga feleslegessé válnék. Ez azonban nem egy évtized, nem is egy emberöltő munkája. Folytonos emelkedést mutat azonban az egy időben bejáró trachomásak száma. Ezeket én minden év végen össze szoktam Íratni, mert erre az évi jelentésemhez szükségem van. Az 1894. év végén gyógykezelés alatt állott 98 bejáró beteg, az 1904. év végén pedig 166 (94 fi- és 72 nőnemű). Ebből látni, hogy a nép lassanként kezd megismerkedni a trachoma hosszú lefolyású természetével és megtanulta, hogy a trachoma gyógykezeléséhez a beteg részéről is nagy türelem és kitartás kell. Megjegyzem itt, hogy mi az önként jelentkező szembetegeknél semminemű kényszert nem alkalmazunk. Csakis a baj ragályosságára és veszedelmességére való figyelmeztetés, valamint a gyógykezelés által nyújtott enyhülés, javulás és gyógyulás a mi eszközeink, melyekkel a betegekre hatunk. És ennek daczára vannak törzsvendégeink, kik 1 — 2, sőt több év óta járnak be a trachoma-kórházba. Ezek az első időben, miután szembajuk nem gyógyult meg oly gyorsan, mint a hogy kívánták volna, elmentek más orvosokhoz, azután más városok kórházait keresték fel és miután ott sem értek el hamar czélt, megint visszakerültek hozzánk. Itt azután, miután rájöttek, hogy mindaddig, míg bajukat gyógykezeltetik, nincs a szemükkel semmi bajuk és foglalkozásukban nincsenek akadályozva, hűségesen kitartanak és a kórházba való hetenként 2—3-szori bejárás olyan megszokott mellékfoglalkozásukká vált, mely nélkül már nem is jól éreznék magukat. Xo de szerencsére az ilyen rendkívül hosszadalmas lefolyású esetek csak a kivételt képezik, habár igaz, hogy még a legkedvezőbb eseteket is hónapokig kell kezelni, ha maradandó eredményt akarunk elérni. Állandó ellenőrzés alatt állanak a hatóságok által kényszerkezelésre beutalt trachomások és a kerületi orvosok által beküldött iskolás gyermekek. Ezen ellenőrzés, mely azelőtt, mikor magam, voltam az ambulantia által okozott nagy munka mellett alig volt kivihető, most mióta segédorvos is működik a trachoma-kórházban, rendszeresen eszközöltetik. Az ambulantia munkarendje. A bevezetésben említett jóslat, hogy az 50 □ meteres váróterem túlnagy lesz, már az első évben hamisnak bizonyult. A második évben pedig oly nagy lett az összezsúfolt bejárók nyüzsgése és lármája, hogy ezáltal indíttatva éreztem magamat, az ambulantiát két részre osztani, úgy hogy hetenként háromszor a finemü és háromszor a nőnemű betegek járnak be az intézetbe, vasárnap pedig csak azok részére tartatik ambulantia, kiknek szembaja halasztást nem tűrő gyógykezelést igényel, vagy kiknek foglalkozása olynemii, hogy vasárnap inkább érnek rá bejárni mint máskor. E mellett azonban súlyos és heveny szarúbántalomban szenvedő betegek naponta való jelentkezésre utasíttatnak. Ezen beosztás egészen czélszerünek bizonyult. A legtöbb tracbomásnak ugyanis háromszor hetenkinti gyógykezelés elég, gyógyuló félben levők még ritkábban gyógykezeltetnek, másrészt a túlnagy ambulantia mellett physikai lehetetlenség az egyes szembetegek alapos megfigyelése és a gyógykezelés könnyen sablonszerűvé válik. Pedig, ha már általánosságban áll az, hogy az orvosnak a gyógykezelésben mindig individualizálnia kell, még sokkal inkább áll ez a trachoma gyógykezelésében, mert a szervezetek nem egyenlők és ezért a kötőhártya fogékonysága, tolerantiája és reactioja a különféle gyógyszerekre sem egyenlő, miért is úgyszólván minden egyes betegnél minden egyes alkalommal mérlegelni kell, hogy mit tegyen az ember.
