Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
V = -,- = 1 - =(35 A) és viszont úgy felel meg Snellen szerinti V = — 0'5=^ b lü = (17'5A)-nak stb. De ez végre is csak megjelenési alakja ugyanazon értéknek ; nincs más előnye, mint az, hogy kiküszöböli a törteket, továbbá, hogy a méröegység kicsiny érték és a magasabb értékek ennek sokszorosainak alakjában jelennek meg és jegyezhetők fel: tehát ez a fenti eltéréseket meg nem magyarázhatja. Magyarázatul szolgálhat bizonyos fokig épen Borhely (Ír. úr, a ki talán feljegyzéseiből meg tudja mondani, hogy milyen esetek voltak jellegzetesek az 6 egyik és melyek a másik csoportra, mert hogy pl. Snellen szerint—-od látási élesség (5'83 acnitás) az Universal-Examinatorban való vizsgálásnál ennek ötszörös értékét, (30 A) engedte megállapítani, vagy hogy 6 A-os látási élesség az Universal-Examinatorban, a mi megfelelne — -od látási élességnek, a falon való vizsgálásnál --edet, tehát az U. E.-ben talált érték 3-szorosát 1 a eredményezte: ezek a tények alig volnának ép szemeken megmagyarázhatók. Mivel pedig Borhely dr. úr erre nézve semmiféle felvilágosítással tanulmányában nem szolgál, így tehát ezek a nagy különbséget felmutató esetek előttem érthetetlenek maradnak. Sokat lehetne az esetleg elégtelen időn át bekövetkezett adaptatio, ismét bizonyos eseteket az idegkifáradás terhére Írni ; lehetnek esetek, melyek a nagy, mesterséges fényben való vizsgálásnál magas látási élességet mutattak, míg az esetleg borús, deczeraberi égfény mellett a fali vizsgálás alacsonyabb értékre vezetett. Míg viszont, némely esetben kezdődő nyc'alopia, esetleg annak kis foka, okozhatta azt, hogy a gyengébben megvilágított Snellen táblákon apróbb betűket is képes volt az egyén felismerni. Tehát mint fent is említettem, az U. E. és a Snellen-táblák között nem az acuitás-rendszerben rejlik a különbség, hanem abban, hogy az egyiknél ráeső égfény mellett, (Snellen) a másiknál transparenter, áteső mesterséges megvilágítás mellett végezzük a látásvizsgálást. Alább kitűnik, hogy a ráeső és az áteső megvilágítás között a különbség lényegtelen, feltéve, hogy ugyanazon egyén, ugyanazon fényforrás ugyanazon állása mellett vizsgáltatik. Nem így áll azonban a dolog az égfénynek reáesö és villanyos lámpáknak áteső fényben való felhasználásakor. Azok a vizsgálatok, melyeket pl. égfény által reáesöleg megvilágított látáspróbák olvastatásával végezünk, nem sorozhatok és nem hasonlíthatók össze mással, csak olyan vizsgálatok eredményeivel, melyeket ugyanakkor, ugyanazon égfény felhasználásával áteső világítás mellett nyertünk. Hogy ilyen vizsgálatok meglehetősen egyező eredményeket adnak, arról az itt következő táblázat tesz tanúságot, a melyben 140 vasúti alkalmazott lett kb. 3 hónap lefolyása alatt délelőtt ' H 1-től 1/-2l2-ig terjedő időben látásélességére nézve megvizsgálva és pedig úgy áteső, mint reáesö fényben. Áteső világításhoz egy régebbi, 4 m. vizsgálási távolságra, rajzvászonra rajzoltatott decimális látáspróbám szolgált, mely így 8 m.-re volt olvastatandó (a sík tükör segélyével), a reáesö fényben 7 m. távolságból rendes acuitás-tábláimat nézték a vizsgálandók, melyek a (35 A)-on túl 40, 50, 60 és 70 acnitás relativa értékkel (id est 1T6 ; T45; l'7ö és
