Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
1 354 Kétségtelen, hogy a rendes látási élességet olyan szemek megvizsgálásából nem lehet megállapítani, a melyeket az állítólagos határon túl nem vizsgáltunk és a melyek között sok tompa látó és gyenge látó szem is találkozik. Értem ez alatt Borbély László tartalmas és fáradtságos tanulmányának adatait, mely az 1905. évi Szemészeti Lapok 1. számában jelent meg. Nem állítom, hogy az ö adataiból nem lehetne az enyémhez nagyon közel álló eredményre jutni, mint ezt majd alább meg is fogjuk látni; csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy az ö vizsgált 500 esete közül 6'6°/0-ban (33 esetnél) volt a látás élessége j^-ed vagy ennél is kevesebb ^---tól adig.^J Természetes, hogy ezek a rendes látási élesség megállapításánál okvetlenül kizárandók : hiszen minden szemorvosi ismeretem tiltakoznék az ellen, hogy ezeket a rendes látású szemek közé sorolva, belőlük az átlagos értéket kiszámítva, az igy nyert értéket normativum gyanánt elfogadjam. Ellenben nagyon érdekes Borbély-r\ak az az adata, hogy az így összekerült 500 egyén közül a látási élesség Snellen szerint megállapítva 53'8%-ban , 6 volt Mit mutat ezzel ellentétben Borbély táblázata a szerinte acuitas-visusnak nevezett sorozat, a mi alatt mindenek szerint az én acuitas absolutaértékeimet akarja jelezni. Azt mutatja, hogy 1 „ Aa 6 méterről — cm. vastag betilt felismert 39 i 9" n " „ 9 r 63 1 ¥ ” ” ,, 8 n 111 1 n t) „ ? n 53 1-Q » » » 6 V) 45 302 De ha hozzávetőleges számítás szerint, a mennyiben 34'376 értéket egyenlőnek veszek 36-tal, akkor minden 1 acuitas absoluta — 6 méterről felismerve — v Snellen szerinti Visusnak felel meg, akkor azt látjuk, hogy b 10 6 9 6 8_ 6 7_ ~6~ 6_ 6 látási élessége volt 39-nek 63-nak 111-nek 53-nak 45-nek
