Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
353 esetén, ha orvosi kezelés lehetetlen, ez a szer elég jó szolgálatot tesz, bár ha korántsem ér fel az arg. nitricummal, annyit azonban elérhetünk vele, hogy a genyedési szakot valamivel megrövidítjük, s így a corneát fenyegető veszélyt is csökkenthetjük; csak ne feledjük el iiy esetekben az anyát figyelmeztetni, hogy az elrendelt orvosság (protargol) egymaga nem elég a gyógyulásra, s hogy ezenkívül a kimosásokat is gondosan és kitartóan kell végeznie. A protargolra vonatkozólag még megjegyezni óhajtom, hogy az utóbbi időben elhangzott túláradó dicséretekkel, a mennyiben azok e szernek az ophthalmoblennorrhoeára való hatását illetik, nem értek egyet. Ez irányban tett kísérleteim azon meggyőződésre vezettek, bogy a protargol a gyógyulás gyorsasága tekintetében még 20°/o-os oldatában sem közelíti meg a 2°/o-os lapis hatását. Más conjunctiva-bajoknál (ophthalmia catarrhalis, conjunctivitis membranacea) a proíargolt 10°/o oldatban sikerrel alkalmazhatjuk, de blennorrhoeánál csak mint pótszer jöhet számításba oly kényszerítő körülmények között, melyekben az orvosi kezelés, s ezzel az argent, nitric, igénybevétele is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Közegészségügyi viszonyaink örvendetes javulását fogja jelenteni, ha az ily nehézségek a jövőben ritkábban szerepelnek. Igyekeztem rámutatni azon tényezőkre, a melyektől e javulás várható és reális alapon törekedtem fejtegetni azon eszközöket, a melyek a blennorrhoea neonatorum okozta vakság elhárítására megfelelöeknek mutatkoznak. E nagy czél elérése, mint láttuk többféle tényezőtől függ ; igyekezzünk tehát a feladatnak legalább azon részét, mely reánk háramlik, nemcsak orvosi, de hazafiúi kötelességünk tudatában is, minden erőnkkel szolgálni. A látáspróbák egységes megvilágítása.1 Photometriás tanulmány. Irta: Silclóssy Gyula dr. egyetemi magántanár. IV. Az úgynevezett „rendes“ látási élességről. Nézzük már most, hogy milyen eredményre vezettek azok a vizsgálatok, melyeket a rendes látási élesség megállapítása czéljából 1904. julius 1-töl 1905. márczius 15-ig végeztem. Az anyagot azok a vasúti alkalmazottak szolgáltatták, a kiket az államvasút igazgatósága felvétel, véglegesítés, sőt időszakos megvizsgálás czéljából hivatalosan utasított hozzám. Csak épszemü emberről nyert adatokat jegyeztem be ebbe a sorozatba és pedig azért, mert ha a rendes látási élességről beszélünk, akkor semraiesetre sem gondolunk arra, hogy annak értékét olyan szemek vizsgálásából állapították meg, a melyek látóélessége valamely fennálló vagy lefolyt betegség által csökkentve van, de olyanra sem, melynél javítható fénytörési hiba esete forog fenn. Ez eseteket csak a javítás után soroltam a vizsgálati adatok közé. így magyarázható azután, hogy az én 408 esetem közül több mint 96°/0 olyanokra vonatkozik, a melyeknél a látási élesség Snellen értelmében eléri, sőt meghaladja az --öt. (A 35 vagy ennél is több.) o 1 Lásd a „Szemészet“ 1904. évi 2—4. és 1905. évi 1--2. számait. 23
